Az szerintem már sokaknak feltűnt, hogy a Róbert Károly körút neve nem pontos. Első Anjou királyunkat manapság I. Károly néven említi a történettudomány, ezt megelőzően a Károly Róbert írásmódot preferálták, tehát épp a Róbert Károly nem stimmel. Más megközelítés szerint azonban semmi baj nincs vele, az a helyes írásmód, ami elfogadottá vált és elterjedt.

Az alapvetésekkel szerintem nagyjából mindenki tisztában van: az uralkodó az Anjou család sarjaként született Nápolyban 1288-ban, Caroberto volt az eredeti neve, ami nem a Károly és a Róbert összevonása, hanem egy önálló név (megjegyzem: ez a név csak az I. Károllyal kapcsolatos írásokban fordul elő, más forrást nem találtam a kialakulására vagy a használatára). Még gyermekként került Magyarországra, ahol már Károlyként koronázták meg 1310-ben, és 1342-es haláláig uralkodott. Ő volt az első nem Árpád-házi királyunk, bár értelemszerűen megkoronázásához szükség volt arra, hogy rokonságban legyen az Árpád-háziakkal. A király uralkodásáról nem akarok hosszasan írni, akit mélyebben érdekel, ehelyütt utánaolvashat.

I. Károly ábrázolása a Képes Krónikában (balra) és a 2009-ben a forgalomból kivont 200 forintos bankjegyen. Ez utóbbin valójában egy üzletember látható: ő volt volt a modell

Tulajdonképpen még 2011-2012-ben történt ez az utcaátnevezés, de egyfelől az előzmények akkoriban nem kaptak különösebb publicitást, másfelől én a mai napig nem tértem napirendre az ügy fölött - ha úgy tetszik, még mindig piszkálja a csőröm. Arról van szó, hogy a XV. kerületben a Dembinszky utcát 2012-ben átkeresztelték Wysockira úgy, hogy a helyi képviselők a legkevésbé sem támogatták ezt, azonban Tarlós István kegyeit és jóindulatát kereső gesztusként kényszerűségből mégis beleegyeztek, Tarlós ezt utóbb úgy interpretálta, hogy maga a képviselőtestület javasolta a névváltoztatást.

Rákospalotán volt egy utca, amit Dembinszkyről neveztek el még az 1910-es években. Maga az utca valamikor a XIX. század végén, Rákospalota Újfalu nevű városrészének rohamos fejlődésekor épült ki. Az ott működő Dozzi szalámigyár - a későbbi bőrgyár - épületét például 1908-10 körül húzták fel ott. Nevet az utcanévlexikon szerint csak 1922-ben, ám korabeli telefonkönyek szerint már 1912-ben kapott. Azon kevés palotai utcák egyike, amelyik megúszta az átkeresztelési hullámokat az '50-es években és a rendszerváltáskor is, de nem úszta meg Tarlós István főpolgármesterségét. Tulajdonképpen névadása 100. évfordulóján vették el születéskori elnevezését.

A rákospalotai Dembinszky utca talán az 1920-as évekből. Az utca bal oldalán leghátul a Dozzi szalámigyár, a víztorony pedig az Istvántelki Főműhelyhez tartozik (Varga István gyűjtéséből)

Egy sorozatot - ha úgy tetszik rovatot - indítok azokról az emberekről, akiknek az ötleteit, elképzeléseit utca- vagy városrésznevekben ma is megtaláljuk. A "névadók" rovat első része egy kevésbé ismert városi tanácsossal, Gallina Frigyessel foglalkozik, aki kis kiadványban (röpiratban) jelentette meg utcanevekre vonatkozó elképzeléseit. Ezek közül számtalan ötlet megvalósult, bár nehéz bizonyítani, hogy konkrétan az ő javaslatai alapján, hiszen ezek a nevek eszébe juthattak másnak is.

Gallina Frigyes

Császártöltés, 1879. február 24. - Budapest, 1933. március 4.

Gallina 1879-ben született Császártöltésen, ahol apja 30 éven át főjegyzőként dolgozott (lakóházuk ma a császártöltési Közösségek Háza). Kalocsán és Kiskunhalason végezte a középiskoláit, majd jogászként doktorált Budapesten 1905-ben. 1897-ben már a főváros szolgálatában állt, először elöljáróságokon dolgozott, majd a városházán lett különböző osztályok vezetője. Az I. világháború utáni fővárosi kislakásépítési program szervezőjeként volt ismert, a Városi Szemle c. újságban számos publikációja jelent meg, de az ő ötleteként tarják számon az Építészeti (Építési) Múzeum is - ami a mai napig nem valósult meg.

Gallina Frigyes portréja György Endre: Amíg városatya lettem... (1930) című könyvében (letölthető az MTDAportálról)

48 új utcanévről szavazott a fővárosi közgyűlés április 29-én. Ebből hat már jelenleg is élő utca vagy utcaszakasz nevének megváltoztatása, 42 pedig eddig névtelen közterület elnevezése volt. Most három érdekes elnevezést mutatok be: kettő egész jó, a harmadikkal van egy kis gond: ugyanis hirtelen két neve lett egy közterületnek, de a politikusi észjárás szerint ez is rendben van.

A Dzsungel park a XI. kerületi Gazdagréti lakótelepen keletkezett, egy játszótér telke kapta ezt a nevet, a névadó pedig maga a Dzsungel-játszótér volt. A játszóteret még 2003-ban építették, és azóta fel is újították, tehát nem mai darab. Az ihletet Rudyard Kipling: A dzsungel könyve c. műve adta, idézek a tervezők (Hlatky Katalin, Szakács Barnabás)  koncepciójából: "Központi eleme a falu a kunyhókkal, ahol a törzsi gyűlést meg lehet tartani. Mellette található a bambuszos dzsungel, kötélhíddal. Ehhez kapcsolódnak a történetből ismerős állatok, Ká a kígyó a homokozót keretezi, a Majmok városát egyedi majom és növényábrázolással készült oszloperdő alkotja. Az elefánt egy Kompan játék, melynek ormánya a csúszda." Maga a 3100 négyzetméteres játszótér egyébként a park Gazdagréti út felé eső oldalán található, de az egész panelházakkal és utcákkal határolt terület megkapta a Dzsungel park nevet. A kerületi előterjesztésben szóbakerült a Torbágy park neve is, feltételezem azért, mert a Torbágy utca mellett van a park is, de egy rendelet szerint ugyanazzal az előtaggal már nem lehet közterületet elnevezni, így ez a változat - szerencsére - kiesett.

A csúnyácska térkép a közgyűlési előterjesztéshez volt csatolva, ez mutatja a Dzsungel parkot (forrás: a 94-50/2015-ös előterjesztés 2. sz. melléklete).

Egészen meglepő, hogy akárcsak pár évtizeddel ezelőtt is mennyi utcanévről nem tudták, hogy ki volt a névadó. Legendák, ismeretlen eredetű utcanevek ma is vannak persze, de az nem jellemző, hogy ne tudnánk: kiről van elnevezve egy utca. 1972-ben azonban majd' háromtucatnyi "ismeretlen eredetű" személynevet viselő közterület volt Budapesten.

 Az utcanevekkel foglalkozó művek sokaságában hiánypótló volt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményének munkatársai által összeállított, 1973-ban megjelent Utcák, terek, emberek című könyv. A II. világháború befejezését követően ugyanis rengeteg utcanév megváltozott, ráadásul az 1950-ben létrehozott Nagy-Budapesthez csatolt elővárosi utcanevek is sok újdonságot hoztak, tehát volt változás bőven. 1963-ban ugyan megjelent egy belső használatra szánt kiadvány Utcák őrzik emléküket címmel, de az kereskedelmi forgalomba nem került, csak a könyvtárakban lehetett kölcsönözni.

Az Utcák, terek emberek című könyv, ami e bejegyzés forrásául szolgált (forrás: Antikvárium.hu)