Rákosváros - mai és korábbi nevén: Zugló - 1935-ben született, amikor a XIV. kerület létrejött. Budapest ugyanis 1873-as egyesítésekor csak tíz kerületből állt, de lakosságszám növekedése és a közigazgatás aránytalan leterheltsége miatt 1931 és 1940 között kialakították a XI., XII., XIII. és XIV. kerületeket is. Valamennyi új kerület nevet kapott, ekkor lett Zuglóból Rákosváros.

Magát a XIV. kerületet, mint önálló közigazgatási egységet 1935. október 1-jén hozták létre, formálisan a következő nap délben a Pétervárad utcai elöljárósági épület ünnepélyes felavatásával kezdődött a munka (ma is ugyanebben az épületben van a polgármesteri hivatal). Addig e környéket éppúgy Zuglónak hívta mindenki, mint manapság. Farkas Ákos fővárosi tanácsnok - szélsőjobboldali politikus, a nyilas korszak idején Budapest főpolgármestere - azonban a "Rákosmező" nevet ajánlotta az új kerület elnevezésére. Ez a név a középkori országgyűlések helyszínéül szolgáló, részben valóban a mai XIV. kerületre eső - hatalmas térségre utalt volna. Petrovácz Gyula tanácsnok (templomairól híres építészmérnök, maga is zuglói lakos, a Gyarmat utca 4. szám alatt volt a villája) azonban már a polgármesteri hivatal avatásán kérte, hogy Rákosváros legyen az új kerület neve.

1935. október 2: a XIV. Pétervárad utcai elöljáróság épületének avatása (forrás: Friss Újság / Arcanum)

Volt egy számomra ikonikus kép, amit egy régi Képes Pesti Hírlapból szkenneltem be, és használtam a blog Facebook oldalán. Aztán a napokban kaptam néhány hasonló témájú fotót a Képes Pesti Hírlap facebook-oldal szerkesztőjétől, amikből egy egész blogbejegyzésre való összegyűlt. Nézegessétek a '30-as évek átnevezéseit és utcanévtábláit!

Néhány szót a forrásként használt Képes Pesti Hírlapról: a lap a Légrády testvérek (Károly és Ottó) által alapított kiadóvállalathoz tartozó napilap, a Pesti Hírlap hétvégi mellékleteként jelent meg 1928 és 1944 között. A melléklet neve 1940-ben Képes Vasárnapra változott, s akárcsak az "anyalapot" - a Pesti Hírlapot - 1944-ig adták ki. A kezdetben mérsékelten konzervatív, később a liberális értelmiség által is elfogadható Pesti Hírlap a Horthy-rendszer egyik támogatója lett, utóbb a nyilaskormánnyal is együtt tudott működni (a lap történetéről az Arcanum oldalán hosszabban is olvashattok).

A Képes Pesti Hírlap 1928-as első számának címlapja (Arcanum)

A címbeli lelkesedés csupán szarkazmus, valójában nem tartom szépnek a számozott utcaneveket, de ma már vannak olyanok, amelyeket hagyományőrzésből nem bántunk, és ezzel egyet tudok érteni. A fővárosban sok számozott utca volt és van, olyanok, mint például az I. utca, vagy az 525. tér. Ma már jóval kevesebb az ilyen utcanév, de azért még találni néhányat. De hogy kerültek ide ezek?

Számozott utcaneveket elsősorban New York-i filmélményeinkből tudunk felidézni, ott az ún. sakktábla (vagy rácsos) szerkezetű Manhattan utcáit praktikus szempontok alapján számokkal jelölik (részletesen itt olvashatsz erről). Budapesten kétféle ilyen utcanév található: a csak számjeggyel jelölt (a New York-ihoz hasonló), valamint a dátumot, vagy a névben számot tartalmazó közterületnév. Az utóbbit most nem taglaljuk: az Október 6. utca, Október huszonharmadika utca, a II. János Pál pápa tér és társaik talán egyszer egy külön bejegyzést kapnak.

17/17: XVII. kerület, XVII. utca rákosligeti utcanévtábla, egyike a megmaradt számozott utcáknak (Gyurina Péter felvétele)

Bár a barcelonaiak jellegzetesnek tartják a maguk utcanévtábláit, és tényleg vannak sajátosságok, azért bevallom, az egyszerű fehér márványtáblák legfeljebb a tartósságukkal nyűgöztek le.

Barcelona utcanévtáblái márványból, vagy - legalábbis szemre - valamilyen hasonló, tartós anyagból, vagyis kőből készültek. A rájuk írt néhol vésettnek, néhol inkább rányomtatottnak tűnt, de akárhogyis: kopott táblát alig láttunk. Az utca nevén kívül egyet kivéve más információt nem írnak a táblára: nincsenek feltüntetve a házszámtartományok, sem a kerület száma, sem a városrész neve. A barcelonaiak ellenben annyira büszkék a tábláikra, hogy még ajándéktárgyakat is készítenek a felhasználásukkal - bár arra a táblakészítők sem tudtak válaszolni, hogy miért és mióta ilyenek az utcanévtáblák...

Tipikus barcelonai utcanévtáblák egy tér (plaça) és egy utca (carrer) sarkán

Egy 1990-ben megjelent évkönyvet olvasgatva bukkantam Mészáros György írására, ami a városrésznevek rendszerváltás környéki újraalkotásáról szólt. Tulajdonképpen egy az egyben közölhetném az írást, mert olvasmányos és érdekes, azért választottam azonban az "elmesélést", mert a történetnek van eleje és "hátulja" is, azokat is hozzáírom. A szerzőről, Mészáros Györgyről azt kell tudni, hogy a főpolgármesteri hivatal dolgozójaként jól ismerte az utcaneveket és a névadási eljárást. Egyik szerkesztője, és fő adatforrása volt az utcanévlexikonnak, azonban sokkal kevesebbszer szólalt meg és publikált, mint a többi, ismertebb utcanévkutató. Mészáros 2012-ben hunyt el.

Budapest 1873-as megalakulásakor az alábbi városrészekből alkották a kerületeket: I.: Vár, Tabán, Krisztinaváros, II.: Víziváros, Halászváros, Országút, III.: Óbuda, Újlak, IV.: Belváros, V.: Lipótváros, Margitsziget, VI.: Terézváros, VII.: Terézváros, Rákosfalva VIII.: Józsefváros, IX.: Ferencváros, X.: Kőbánya. Túl sok magyarázatot nem akarok hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a Terézváros ismétlődésének az az oka, hogy az Erzsébetváros nevét majd csak 1888-ban ötlik ki és adják a VII. kerületnek. A városrészek Budapest lakott negyedeit jelentették, s jóval nagyobb területet fedtek le, mint manapság. Természetesen számos más földrajzi név élőnek volt tekinthető, zömük azonban lakatlan, vagy gyéren lakott terület volt, melyeket városrészként nem tartottak számon (pl.: Zugló).

Terézváros házai egy mai panorámatérképen - a név 1873-ban még a VI. és VII. kerületet is jelentette (a helyes rajzos térkép itt található)