Az szerintem már sokaknak feltűnt, hogy a Róbert Károly körút neve nem pontos. Első Anjou királyunkat manapság I. Károly néven említi a történettudomány, ezt megelőzően a Károly Róbert írásmódot preferálták, tehát épp a Róbert Károly nem stimmel. Más megközelítés szerint azonban semmi baj nincs vele, az a helyes írásmód, ami elfogadottá vált és elterjedt.

Az alapvetésekkel szerintem nagyjából mindenki tisztában van: az uralkodó az Anjou család sarjaként született Nápolyban 1288-ban, Caroberto volt az eredeti neve, ami nem a Károly és a Róbert összevonása, hanem egy önálló név (megjegyzem: ez a név csak az I. Károllyal kapcsolatos írásokban fordul elő, más forrást nem találtam a kialakulására vagy a használatára). Még gyermekként került Magyarországra, ahol már Károlyként koronázták meg 1310-ben, és 1342-es haláláig uralkodott. Ő volt az első nem Árpád-házi királyunk, bár értelemszerűen megkoronázásához szükség volt arra, hogy rokonságban legyen az Árpád-háziakkal. A király uralkodásáról nem akarok hosszasan írni, akit mélyebben érdekel, ehelyütt utánaolvashat.

I. Károly ábrázolása a Képes Krónikában (balra) és a 2009-ben a forgalomból kivont 200 forintos bankjegyen. Ez utóbbin valójában egy üzletember látható: ő volt volt a modell

Sokkal érdekesebb nevének írásmódja, amiről - fájdalom - kevés miértre tudunk határozott választ adni. A történettudomány a XIX. században még kevesebb forrásművel dolgozott, mint manapság, és természetesen hiányoztak azok a nagy adatbázisok, az egyetemes tudást összekapcsoló rendszerek is, mint amilyen mostanság például az internet, vagy volt akár csak ötven éve is egy nagy könyvtárhálózat. A középkori oklevelek, iratok hozzáférhetősége is korlátozottabb volt annak ellenére, hogy a mai Magyar Nemzeti Levéltár elődintézményét az archivum regnit már 1756-ban létrehozták.

De egyáltalán a magyar történelem tudományos kutatása, különösen annak intézményesített formája is csak a XIX. században kezdődött, s ennek különösen erős lendületet adott az 1867-es kiegyezés. Ez a azonban nemcsak a történettudománynak, hanem a nemzeti érzés erősbödésének, a múlt felé fordulásnak is időszaka volt. A XIX. század középső harmadában terjedt el a magyar nyelv intézményesített használata is (utcaneveink zömét például 1874-ben fordítgatták le magyarra).

Ez az időszak olyan vadhajtásoknak is teret adott, mint az idegen (hangzású) nevek magyarra fordítása, lásd például a mindig citált alappéldát: Verne Gyula (=Jules Verne) nevét, de említhetném a félrefordítások körében sokat emlegetett Karpfenstein-Kőponty utcát is. Akkoriban a tudományos életben, de a köznyelvben is az a névváltozat terjedt el, amit gyakrabban, vagy először publikáltak. Feltételezésem szerint így járhatott szegény I. Károly királyunk is, akit már jóval azelőtt Róbert Károlyként emlegettek, mint ahogy a körút megszületett volna.

Érdy János publikációja az Archeológiai Közlemények 1871-es számában még Róbert Károly formában írja királyunk nevét (forrás: az MTA Könyvtárának repozitóriuma)

A fenti könyvlap az Archeológiai Közlemények 1871-ben megjelent VIII. kötetéből származik, ahol dr. Érdy János adott közre egy tanulmányt az uralkodó által vert érmekről. Bizonyára nem ez az első említése a királynak Róbert Károlyként, de én internetes keresés során ezt találtam, mint legrégebbi nyomtatásban megjelent ma már helytelennek tartott névváltozatot (azóta rábukkantam egy korábbira is). A Nyelv és Tudományban megjelent olvasói levél ezt az írásmódot a XIX. században hibásan fordított, ám a közoktatás révén meghonosodott formának tartja.

Maga a körút azonban csak 1937-ben kapta a nevét, vagyis bő hatvan évvel a fent idézett megjelenést követően. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az oktatásban, a tudományos életben és a hétköznapokban is ez az írásmód - a Róbert Károly - volt elterjedt ebben az időszakban, tehát a Róbert Károly formátum egy elfogadott és használt írásmód volt a XIX. század utolsó harmadától a XX. század első harmadáig. Később - ahogy tisztult a kép, vagyis hogy az eredeti neve Caroberto volt és maga is a Károlyt használta -, úgy változott lassacskán az írásmód, így mára ez a "Róbert Károlyozás" már teljesen elavultnak és hibásnak tűnhet, holott korábban évtizedekig általánosan használt volt.

A Róbert Károly körút 1958-ban - Váci út kereszteződése, jobbra a József Attila színház (forrás:FORTEPAN)

A Ráday-Buza-Mészáros-féle utcanévlexikon szerint egyébként maga az út 1879-ben kapott nevet Hungária út formában. Majd 1893-ban Hungária körút lett a neve, 1930-ben Hungária felső körút, és 1937-ben ezt a kacifántos elnevezést cserélték le a ma már vitatott Róbert Károly körútra.

A Nyest.hu két éve szentelt egy írást a múlandó történelmi neveknek, melyben azt az álláspontot képviselik, hogy a gyökeret vert, de utóbb túlhaladottá vált írásmódot nem kell megváltoztatni, sőt, hibának tekinteni sem. Mint írják számos példa mutatja, hogy a mai írásmód helyett ajánlott forma nem csak az idegen, de a magyar nevek esetében is változtatást jelentene akár olyan közismert nevek esetében is, mint a Géza (helyesen: Gyejsa). Épp ezért szerintük ami elterjedt, elfogadott, az helyes. Az, hogy a történészek utóbb korrigálják álláspontjukat egy név írásmódját tekintve, valójában csak egy szakma belügye.

Budapest 1938-ban kiadott idegenforgalmi térképe - vélhetően az első térképek egyike, amin már Róbert Károly körút néven szerepel az útszakasz (forrás: Budapest Főváros Levéltára, térképtár, Budapest Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal 1938)

Nagy kérdés, hogy változtassunk-e? Nézzünk egy másik példát ennek megítéléséhez. Nagysándor József aradi vértanúnk nevét évszázadig Nagy Sándor formában írták. Talán az 1980-as években (de lehet, már korábban) terjedt el, hogy a katonatiszt a Sándort nem keresztnévként, hanem vezetéknévként használta (ebben az esetben persze szempont lehetett az is, hogy a számos Nagy Sándor utca III. Alexandrosz makedón király nevével összetéveszthető volt). 1987 június 3-án a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy egyszerre kiigazítja az összes fővárosi Nagy Sándor utca nevét Nagysándor Józsefre.

2010-ben azonban Merényi-Metzger Gábor a Várad c. folyóiratban megjelent cikkben jelentette be, hogy sikerült felkutatnia az eredeti születési anyakönyvet, mely szerint vértanúnk születéskori neve Sándor József János Nepomuk volt, vagyis a Sándor volt a vezetékneve. A Nagy vezetéknév egy későbbi névváltoztatás eredménye, amit családtagjai a Nagy-Sándor formában, ő maga azonban Nagysándorként használt.

Most akkor melyik a helyes írásmód? Amit ő használt? Ahogy az anyakönyvben szerepelt? Ahogy a névváltoztatás után használta a családja? Ha a történészek később más írásmódot javasolnak ismét változtassuk meg utcáink nevét? Hova tegyük Görgei Artúrt, akit ugyan y-nal anyakönyveztek (Görgey), ám ő maga a szabadságharc plebejus jellege mellett kiállva élete végéig - még végrendeletét aláírva is - az i betűs írásmódot használta, ám a rendszerváltás utáni utcaát- és elnevező politikusgeneráció mégis Görgey utcákat hozott létre? Se szeri se száma az utólag kiigazított utcaneveknek, az írásmódban történt változás miatti utcanévváltoztatásnak - számos példát lehetne még felsorolni.

Azt gondolom, szerencsésebb lenne a hibás utcaneveket javítgatni, hiszen történelmi személyiségeink nevét helyesen leírni nem csak az iskolában, hanem később az egyéb előfordulási formák által diktálva sajátítjuk el. Mégsem lehet azonban minden újabb történészi kutatást azonnal az utcanévtáblákra tükrözni. Arra viszont lehet anyagi forrást találni, hogy a személynevet viselő utcákban elhelyezzünk egy-egy táblát, amin igenis tisztázzuk az írásmódban bekövetkezett változásokat, és figyelmeztessük a város lakóit: az utcanév írásmódja ma már ugyan nem helyes, de elnevezésekor még az volt...

(A hibás utcanevekről olvasható egy írás az Urbanista blogon is)