Mai témánk - a föld alatt futó telefonkábelek elnevezése - ugyan kapcsolódik a bloghoz, de nagyon marginális részlet. Azért mesélek róla, mert a Belügyminisztérium Várba költözésével elpusztulhat a világ utolsó működőképes, forgótárcsás telefonközponti berendezése, szeretném felhívni erre a figyelmet.
Arról van szó, hogy a telefonközpontokból (vezetékes telefóniáról beszélünk) kivezető kábelek az úgynevezett utcai elosztószekrényekig haladtak, majd onnan osztódtak szét előbb az épületekben elhelyezett kisebb elosztókig, majd tovább a lakásokhoz, irodákhoz, telefonkészülékekhez. A telefonközpont és az utcai elosztószekrény között futó kábeleknek a könnyebb azonosíthatóság kedvéért kezdetben valamilyen nevet adtak. Később aztán már győztek a számok, hiszen azzal is azonosíthatók voltak a kábelek.
A Vár központ volt kábelrendező kerete a Telefónia Múzeumban. A keretek tetején találhatók az elnevezéseket mutató táblák.
Az elnevezések általában valamilyen józan, logikus, iránymutató kifejezések voltak, többnyire azoknak az utcáknak a nevei, ahová a kábel vezetett. De előfordult valamilyen más, jellegzetes tájékozódási, azonosítási pont is, mint kábelnév. A kívülállók ezekről a nevekről persze mit sem tudtak, hiszen azok csak a telefonközpontok műszerészei számára voltak meghatározók. A kábelek a telefonközpontok ún. kábelrendezőjéből indultak kifelé föld alatti útjukra, ebben a helyiségben voltak kifejtve a kábelekben rejtőző érpárok. A kábelrendező keret tetején egy táblácska hirdette, hogy ott melyik kábel érpárjai vannak kifejtve - a fenti fénykép, amely a volt Vár központ kábelrendezőjét mutatja, kiválóan szemlélteti ezt.
És most jön az, amiért bekerült a téma a blogba: egy-egy telefonközpont kábeleinek névállománya - akárcsak az utcanevek - mai szemmel egész helytörténeti utalásrendszert rejtenek. Példának okáért a Belváros Távbeszélő Üzemben átépítés miatt 2000-ben szüntették meg a Városháza, Múzeum, Felszabadulás és Kapisztrán kábeleket (helyettük Nyomda, Képíró, Kert, Körút elnevezésű kábeleket építettek ki). Mit jelez ez a négy régi kábelnév? Békésen megfért egymás mellett a IX. kerületi Kapisztrán utca ihlette elnevezés - noha magát a közterületet már 1938-ban átkeresztelték Zsil utcára - és az 1953-ban átnevezett Felszabadulás tér is. (A telefonközpontok nem feltétlenül azt a városrészt fedték le, amelyiknek a nevét viselték, a Belváros központhoz nem tartozott hozzá a Lipótváros, de ide tartozott például a Belső-Ferencváros.) A telefonközpont ma ismert épületét 1976-ban adták át, tehát a Kapisztrán elnevezésű kábelt már "megörökölték", de a Felszabadulás nevűt bizonyára már 1953 után építették ki.
Az Első Magyar Leánykiházasító Egylet reklámja 1907-ből. A nevét még vagy száz évig őrizte egy földalatti kábel.
A Teréz telefonközpont (melynek szolgáltatási területe a Terézváros nagy részét és a Lipótvárost fedte le) kábeleinek a zömét utcákról nevezték el (pl. Szív, Jókai), de volt egy-két unikális név is, így például a Renaissance (sic!) és a Leánykiházasító. Míg az előbbi a volt Renaissance színházat jelöli a Nagymező utca 22-24-ben (ez a mai Thália - kösz a megfejtést N. Kósa Juditnak!), míg az utóbbi az Első Magyar Leánykiházasító Egylet székháza irányába vezethetett, ami a Teréz körút 42-44. szám alatt állt, s már lebontották - helyére a Generali-Providencia biztosítótársaság székházát húzták fel 1994-ben. Látható, hogy a kábel jócskán túlélte a névadót, már rég nem állt az épület, amikor a telefonos összeköttetést még így hívták.
Csak egy adat a névállomány nagyságának érzékeltetésére: 1904-ben a Teréz központ átadásakor négy kisebb telefonközpont szűnt meg, és az oda futó kábeleket bevezették (szakmaian: átforgatták) az új Nagymező utcai épületbe. Ekkor 6300 előfizetőt szolgált ki a központ 42 törzskábel segítségével. Ugyanebben a központban volt az utolsó átforgatás is, amikor 38 ezer érpár 114 kábelben húzódott, vagyis cirka ennyi (114) elnevezés volt használatban.
A Nagymező utcai Teréz központ épülete immár Merkúr Palotaként (forrás: leguan / egykor.hu)
A Várben utolsóként megmaradt régi, 7a1 típusú forgógépes telefonközpont 1928-ban épült, s a mai napig megmaradtak kábelrendező keret feliratai is. Az egész központ ma már múzeum, látogatható is, a szeptember 17-18-i hétvégén - tehát e bejegyzés megjelenésekor - például szakvezetés mellett ingyen be lehet menni körülnézni. Amikor legutóbb ott jártam, ilyen kábelneveket találtam, mint például Zerge, Műemlék, Fortuna, Úri utca stb. Különösebb magyarázat talán nem is kell hozzá: az 1957-ben alapított Országos Műemlékvédelmi Felügyelet székháza az I. kerület Táncsics utcában volt, a Zerge lépcső ma is élő közterületnév, a Fortuna utca, Fortuna fogadó és az Úri utca sem szorul különösebb magyarázatra.
A telefonközponti kábelek névállománya tehát valóságos helyrajzi, helytörténeti utalásrendszert tartalmaz, visszarímel az általunk ismert történelmi tényekre, földrajzi nevekre.
