Az út és utca szavunk az etimológiai szótár szerint nem ugyanonnan származik, az előbbi finnugor, az utóbbi szláv eredetű jövevényszó. Az utcát ulca, úca, ucca formában is írták mielőtt utcza majd utca lett volna belőle. De addig még sok írásmód használatban volt, ezek egy része utcanévtáblákon is visszaköszön. Több mint száz éve, 1903 óta vannak kísérletek arra, hogy elhagyjuk az utczából a z-t, de az akadémia csak 1922-ben fogadta el, hogy az utca szó nem öt, hanem csak négy betűből áll.

Hőnyi Ede, az idén áprilisban elhunyt kartográfus-nyelvész 1993-ban írt egy vázlatos áttekintést a közterületnevek utótagjainak helyesírási változásáról. Ebben említi, hogy az első (1832-es) akadémiai szabályozás még sem az utca- sem a földrajzi nevek írását nem szabályozta. Ellenben 1879-ben már határozottan a "cz"-s változatot preferálta, sőt, egy azóta elfeledett apróság is kitűnt a szabályzatból: az elő- és utótag közé kötőjel került: József-utcza, Üllői-út, Fő-tér. Hőnyi nem említi, de a Czuczor Gergely - Fogarasi János által szerkesztett A magyar nyelv szótára mely 1862-1874 között jelent meg, még a hosszú ú-s változatot preferálta származékaival együtt: útcza, útczaseprő, útczarend stb., bár a rövid u-t is elfogadta.

A Váci utcza és Sörház utcza kereszteződése 1905-ben. Ugyan nehezen kivehető, de mindkét utcanévtáblán az "utcza" felirat szerepel (fotó: Schoch Frigyes / FORTEPAN)

 Azt, hogy az utcanevek előtagját nagybetűvel írjuk, csak 1901 óta szabály. Helytörténeti kutakodásaim során magam is számtalanszor belefutottam a közszavas utcanevek kisbetűs írásmódjába, mint például: Fő utca: főutca, Piac tér: piactér, vagy piac tér. Az utca szó első cz nélküli leírása, mi több: javaslata Simonyi Zsigmond nyelvtudós nevéhez köthető, és 1903-ban született. Ezt az akkori akadémiai szabályozással szembemenő vircsaftot kiegészítette azzal, hogy a kettős személyneves változatoknál a kötőjelet is elhagyatta. Egyes utcanevek tehát simonyis írásmóddal már 1903-ban is úgy néztek ki, mint ma: Deák Ferenc tér, Arany János utca. Tíz évvel később egy bizonyos Horváth Endre által jegyzett, Kispesten megjelent helyesírási szabálykönyv és szótár is a c-s írásmódot preferálja, és bizonyos esetekben a kötőjelet is elhagyja (Fereciek tere, József-utca).

Az akadémiai helyesírás csak 1922-ben érte utol az úttörő nyelvtudósokat: ekkor hagyták el a z-t az utczából, bár a kötőjelet egészen 1950-ig fenntartották. 1927-ben a térképészek és földrajzosok még tekertek egyet a szabályokon, dr. Takács József javaslatára ha az előtag főnév volt, akkor egybeírták (Retekutca), ha tulajdonnév, akkor kötőjelezték (Mohács-utca), ha melléknév volt, akkor külön írták (Váci utca). A korrektorok és nyomdászok számára kiadott 1929-es itiner két c-vel íratta az uccát, de legalább a kötőjelet elhagyatta.

Eredeti utcanévtábla a pesterzsébeti Kassa utcában. Az elnevezés a lexikon szerint 1925-ös,  az írásmód (a két c-s ucca) is a huszas évek sajátossága (fotó: Wentzky Laca)

A Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályzata 1950-től a kötőjelet elhagyta a birtokos szerkezetű közterületnevekből: Hősök tere, Mártírok útja, 1954-től pedig végképp törölte a kötőjelezést. Ez a mai napig érvényben van, 1984-ben még finomítottak néhány szabályon. Azóta pedig azt az egyébként megszokott formát is szentesítették, hogy az amúgy kötőjellel írt földrajzi nevek (Ferenc-hegy, Csörsz-árok) ha utcanévként szerepelnek, akkor a kötőjel kiesik: Ferenchegyi út, Csörszárok utca. Ez utóbbi szabály csak a 2015-ben megjelent 12. helyesírási szabálygyűjteménybe került bele, de a gyakorlatban akkor már évek óta így használták.

Ajánlott cikkek:

• Hőnyi Ede: Az utcanevek írásmódjának vázlatos áttekintése a múlt századtól napjainkig (150. oldaltól) Névtani Értesítő 1993 
• Wenszky Nóra: Sugár-út, Váczi utcza, Ferencz-József-rakpart Nyest 2014. október 2.
• Wenszky Nóra: Árnyékszékkészítők a Váczi körúton Nyest 2014. november 11.