A címből kitalálható, hogy a IX. kerületi József Attila lakótelep utcaneveiről lesz szó. A telep több ütemben épült 1957 és 1980 között, az utcanevek zömét azonban közel egyidőben, 1962-63-ban adták. Tulajdonképpen a lakótelep elnevezése is érdekesen alakult, hiszen a rendszerváltásig nem is hivatalos elnevezés volt a József Attila - noha így nevezték a telepet a tanácsi apparátusban is.

A lakótelep hivatalos neve Üllői úti lakótelep volt, ám ez a név valójában az Üllői út X. kerületi oldalán (Zágrábi utca környéke) 1956-ban Zöldy Emil tervei alapján épült házsort, és a vele szemben, a IX. kerületben felépült József Attila lakótelepet (JALTP) egyaránt jelölte. A költőről való elnevezéssel kapcsolatban egyetlen forrás említi , hogy arra 1961-ben, a költő születésnapján került sor (április 11.), ezt azonban a korabeli sajtócikkek egyáltalán  nem támasztották alá. Sőt, több mint tíz évvel később 1973-ban a Budapest folyóirat egy szerzője dohog, hogy az aktákban még ekkor is csak mint Üllői úti lakótelepként szerepel a telepet, holott a fővárosiak akkor már rég József Attilának hívták. Végül 1990-ben a fővárosi önkormányzat önálló városrésznek nyilvánította a lakótelepet, lényegében ekkortól lett hivatalos a név (azért ha valakinek mégis előkerül 1961-es bizonyítéka a névadásról, írjon).

Légifelvétel a lakótelepről '70 körül (forrás: Ferencváros)

A fővárosi levéltárban őrzött végrehajtóbizottsági (V. B.) iratok a letisztázott előterjesztéseket tartalmazzák, ezért minden utcanévhez nincs teljesértékű magyarázat, de néhány adalékkal talán közelebb jutunk a nevek megértéséhez. Tudni kell, hogy a lakótelep tervezésekor Mester Árpád mérnök maga rajzolta meg a belső utcahálózatot, így kevés kivétellel új közterületek születtek a telepen, tehát régi neveket nem kellett átvenni - leszámítva persze a telepet körülölelő utcákat: Üllői út, Határ út, Ecseri út.

Ahhoz képest azonban, hogy az első lakó 1959 júniusában költözött a telepre, az elnevezésekkel csak jóval később, 1962-ben foglalkoztak. Addig tehát senkinek és semminek nem volt "rendes" címe, az épületeket csak azok számával jelölhették. 1962 novemberében a V. B. ülésén meg is említették, hogy a posta már sürgető levelet írt a Fővárosi Tanácshoz az utcák elnevezése tárgyában - vélhetően azonban nem a postát, hanem az ott lakókat zavarta jobban a névtelenség.

Epreserdő utca, S/14-es épület - mindkét elnevezés használatban volt (forrás: Herbály István/FORTEPAN)

Az elnevezés(ek)re több hullámban került sor: 1962 áprilisában, júniusában, novemberében és 1963 áprilisában foglalkoztak a kérdéssel a végrehajtóbizottság tagjai. A lakótelepek utcaelnevezésével kapcsolatban később alakult ki az a - számos kivételt is felsorakoztató szokás -, hogy egységesen, egy témakörből merítve, például helytörténeti vonatkozású, vagy növények, állatok stb. neveit tartalmazó utcaneveket adjanak (a lakótelepi utcanévadás sajátosságaival az Örökségfigyelő blogban is olvasható egy írás). A JALTP-n azonban meglehetősen változatos, vegyes közterületnévállomány alakult ki, mintha tudatosan törekedtek volna arra, hogy ne legyenek egységes a névadás.

Az utcanévjavaslatok egyikének összeállítója az a Harrer Ferenc várospolitikus volt, akinek édesapja, Harrer Pál volt Óbuda első és utolsó polgármestere. Harrer a bizottsági ülésen kapott gratulációt követően ("Harrer elvtárs, jó munka volt!") szerényen annyit mondott, hogy "bevallom, hogy amikor újra elolvastam, magam is gyönyörködtem benne, hogy milyen jól fest ez a javaslat". Nos, akkor gyönyörködjünk mi is az utcanevekben.

A lakótelep helyén korábban elterülő kiserdő és telepek (melyek egyike a hírhedt Mária Valéria-telep volt) mindössze két közterülettel feltárhatók voltak, melyeket - vélhetően 1952 körül számmal jelöltek: 903. és 904. utca volt a nevük. A 904. utca átnevezéséről 1962 áprilisában döntöttek, a névadó Dési Huber István festőművész volt. Felmerült, hogy a szintén IX. kerületi Ipar utcát keresztelik át Désire, mivel a festő élete utolsó éveiben ott lakott, sőt, özvegye még akkoriban is ott élt. Ezt a javaslatot azzal hárították el, hogy irányelvként fogalmazták meg: az új lakótelepek utcáinak elnevezése tükrözze vissza a munkásmozgalom jelentős egyéniségeinek megbecsülését.

 Idilli kép a lakótelepről 1967-ben - a képen a Pöttyös utca, amelyik majdnem Pettyes lett (forrás: Herbály István/Fortepan)

1962 júniusában döntöttek az Ifjúmunkás utca elnevezésről, mely - az indoklás szerint - iskola előtt elhaladva utal a környezetére. Eredetileg Ifjúság útját szerettek volna, de mivel a Népstadion mellett már húzódott ilyen nevű közterület, ezért döntöttek az Ifjúmunkás mellett. A Hurok utca - utalva a közterület jellegére, vagyis arra, hogy az Ifjúmunkás utcából nyílik és egy hurkot leírva ugyanoda tér vissza szintén ekkor kapta a nevét. Barátság utcaként tervezték elnevezni az Ifjúmunkás utcával párhuzamos utcát, de rájöttek, hogy a XVI. kerületben már van ilyen nevű közterület, így született az Egyetértés utca név. Hogy a Csárdás köz elnevezésének ihlete honnan jött, végképp nem derült ki, még utalás szintjén sem.

Néhány hónappal később, szeptemberben további utcanevek születtek: a Napfény, Csengettyű és Toronyház neveket fogadták el ekkor. A Távíró utcával kapcsolatban - ahol ekkor már működött a távíró és telefonközpont - az Alexander Bell utcanévjavaslat egészen sokáig tartotta magát (Alexander Graham Bell volt a telefon egyik fejlesztője, szabadalmaztatója). Az utolsó körben, nevének idegen hangzása miatt vetették el, és a Budapesti Történeti Múzeum által javasolt Távírász, Távírda, Távíró közül az utóbbit fogadta el a testület.

Az Epreserdő elhelyezkedése - A IX. kerület alaptérképe 1950 körül (forrás: Hungaricana)

A novemberi ülésen javasolták, hogy a 903. utcát vagy Katicának, vagy Pettyesnek nevezzék el. Ebből a dilemmából derül ki egyértelműen, hogy a Pöttyös utca - mert végül a Nyelvtudományi Intézet javaslatára ezt a kifejezőbb változatot fogadták el - mitől pöttyös: a katicabogártól. Azt viszont nem tudtam kideríteni, miként kapcsolódnak ezek a bogarak a lakótelephez vagy a környékhez. Az Epreserdő utca névválasztásához hozzájárult a terület munkásmozgalmi jelentősége, de mi maradjunk a helytörténeti vonatkozásnál. Az Epreserdő egy létező erdősáv volt a mai lakótelep alatt, ami nevével ellentétben egy akácos volt. A erdő a Dél-Pesten és vonzáskörzetben elő munkásság fontos szórakozási- és kirándulóhelye volt, ahol nemritkán előadásokat, gyújtó hangú beszédeket tartottak, de télen korcsolyapályát is kialakítottak. Ha úgy tetszik, ez volt a régió Városligete.

Ugyanekkor született a Lobogó utca, és a Kosárka sétány elnevezés. Érdekes javaslat volt a Zebra sétány elnevezés, amiről a Nyelvtodományi Intézet és a végrehajtóbizottság egyaránt azt mondta, hogy "fura hangzású". Felmerült a közterület keskeny voltára tekintettel a Szíj, vagy Csík sétány elnevezést, míg végül - ki tudja miért - az Aranyvirág sétány elnevezés döntött.

 Pesterzsébeti munkások kirándulása az Epreserdőben 1917 körül - (forrás: Hungaricana)

1963 áprilisában a korábban javasolt Őszirózsa utca elnevezést - annak a lakótelephez nem kapcsolódó politikai tartalma miatt - módosították Börzsöny utcára. A talán legkevésbé ismert Friss utca eredetileg Lottó utca lett volna, de ezt a nevet inkább valamelyik lottóház közelében látták volna szívesen a szakszervezetek, és ezzel egyetértett a V. B. is. Később, 1964-ben ötlötték ki a Ferde utca elnevezést, ami ugyan a városrészhez tartozik, de a lakóteleptől már kicsit távolabb helyezkedik el, majd 1974-ben hagyták jóvá a Távíró közt, amit az előterjesztés szerint régóta így hívtak a helyiek, csak nem emelkedett hivatalos rangra. A Valéria térrel kapcsolatban bevallom bizonytalan vagyok, hogy hivatalos-e, ugyan ilyen nevű buszmegálló is létezik, Mária Valéria térként is láttam leírva, ugyanakkor az önkormányzati határozatot nem találtam meg. Ha hivatalos is az elnevezés, bizonyára 1990 utáni.

Látható, hogy a hatvanas években - a korszak névadási szokásainak megfelelően - törekedtek a semleges, kötődés nélküli (pl. Pöttyös, Aranyvirág, Csengettyű stb.), illetve a mozgalmi ihletettségtű (Lobogó, Ifjúmunkás, Egyetértés stb.) elnevezéseket találni az új lakótelep közterületeinek. Az egyetlen történeti vonatkozású utcanév az Epreserdő volt. Találó névnek tekinthető még a Távíró utca és köz, különösen, hogy ami 1962-ben jelenidő volt, az mára gazdaságtörténeti utalás: az utcanévadó távíróhálózatot a XXI. századra felszámolták, az ott található régi postai épületben már számítógépszerverek működnek.