A címből kitalálható, hogy a IX. kerületi József Attila lakótelep utcaneveiről lesz szó. A telep több ütemben épült 1957 és 1980 között, az utcanevek zömét azonban közel egyidőben, 1962-63-ban adták. Tulajdonképpen a lakótelep elnevezése is érdekesen alakult, hiszen a rendszerváltásig nem is hivatalos elnevezés volt a József Attila - noha így nevezték a telepet a tanácsi apparátusban is.
A lakótelep hivatalos neve Üllői úti lakótelep volt, ám ez a név valójában az Üllői út X. kerületi oldalán (Zágrábi utca környéke) 1956-ban Zöldy Emil tervei alapján épült házsort, és a vele szemben, a IX. kerületben felépült József Attila lakótelepet (JALTP) egyaránt jelölte. A költőről való elnevezéssel kapcsolatban egyetlen forrás említi , hogy arra 1961-ben, a költő születésnapján került sor (április 11.), ezt azonban a korabeli sajtócikkek egyáltalán nem támasztották alá. Sőt, több mint tíz évvel később 1973-ban a Budapest folyóirat egy szerzője dohog, hogy az aktákban még ekkor is csak mint Üllői úti lakótelepként szerepel a telepet, holott a fővárosiak akkor már rég József Attilának hívták. Végül 1990-ben a fővárosi önkormányzat önálló városrésznek nyilvánította a lakótelepet, lényegében ekkortól lett hivatalos a név (azért ha valakinek mégis előkerül 1961-es bizonyítéka a névadásról, írjon).
Légifelvétel a lakótelepről '70 körül (forrás: Ferencváros)
A fővárosi levéltárban őrzött végrehajtóbizottsági (V. B.) iratok a letisztázott előterjesztéseket tartalmazzák, ezért minden utcanévhez nincs teljesértékű magyarázat, de néhány adalékkal talán közelebb jutunk a nevek megértéséhez. Tudni kell, hogy a lakótelep tervezésekor Mester Árpád mérnök maga rajzolta meg a belső utcahálózatot, így kevés kivétellel új közterületek születtek a telepen, tehát régi neveket nem kellett átvenni - leszámítva persze a telepet körülölelő utcákat: Üllői út, Határ út, Ecseri út.
Ahhoz képest azonban, hogy az első lakó 1959 júniusában költözött a telepre, az elnevezésekkel csak jóval később, 1962-ben foglalkoztak. Addig tehát senkinek és semminek nem volt "rendes" címe, az épületeket csak azok számával jelölhették. 1962 novemberében a V. B. ülésén meg is említették, hogy a posta már sürgető levelet írt a Fővárosi Tanácshoz az utcák elnevezése tárgyában - vélhetően azonban nem a postát, hanem az ott lakókat zavarta jobban a névtelenség.
Epreserdő utca, S/14-es épület - mindkét elnevezés használatban volt (forrás: Herbály István/FORTEPAN)
Telepi utcák Aranyvirág sétány Börzsöny utca Csárdás köz Csengettyű utca Dési Huber utca Egyetértés utca Epreserdő utca Ferde utca Friss utca Határ út Hurok utca Ifjúmunkás utca Kosárka sétány Lobogó utca Napfény utca Pöttyös utca Távíró köz Távíró utca Toronyház utca Valéria tér |
Az elnevezés(ek)re több hullámban került sor: 1962 áprilisában, júniusában, novemberében és 1963 áprilisában foglalkoztak a kérdéssel a végrehajtóbizottság tagjai. A lakótelepek utcaelnevezésével kapcsolatban később alakult ki az a - számos kivételt is felsorakoztató szokás -, hogy egységesen, egy témakörből merítve, például helytörténeti vonatkozású, vagy növények, állatok stb. neveit tartalmazó utcaneveket adjanak (a lakótelepi utcanévadás sajátosságaival az Örökségfigyelő blogban is olvasható egy írás). A JALTP-n azonban meglehetősen változatos, vegyes közterületnévállomány alakult ki, mintha tudatosan törekedtek volna arra, hogy ne legyenek egységes a névadás.
Az utcanévjavaslatok egyikének összeállítója az a Harrer Ferenc várospolitikus volt, akinek édesapja, Harrer Pál volt Óbuda első és utolsó polgármestere. Harrer a bizottsági ülésen kapott gratulációt követően ("Harrer elvtárs, jó munka volt!") szerényen annyit mondott, hogy "bevallom, hogy amikor újra elolvastam, magam is gyönyörködtem benne, hogy milyen jól fest ez a javaslat". Nos, akkor gyönyörködjünk mi is az utcanevekben.
A lakótelep helyén korábban elterülő kiserdő és telepek (melyek egyike a hírhedt Mária Valéria-telep volt) mindössze két közterülettel feltárhatók voltak, melyeket - vélhetően 1952 körül számmal jelöltek: 903. és 904. utca volt a nevük. A 904. utca átnevezéséről 1962 áprilisában döntöttek, a névadó Dési Huber István festőművész volt. Felmerült, hogy a szintén IX. kerületi Ipar utcát keresztelik át Désire, mivel a festő élete utolsó éveiben ott lakott, sőt, özvegye még akkoriban is ott élt. Ezt a javaslatot azzal hárították el, hogy irányelvként fogalmazták meg: az új lakótelepek utcáinak elnevezése tükrözze vissza a munkásmozgalom jelentős egyéniségeinek megbecsülését.
Idilli kép a lakótelepről 1967-ben - a képen a Pöttyös utca, amelyik majdnem Pettyes lett (forrás: Herbály István/Fortepan)
1962 júniusában döntöttek az Ifjúmunkás utca elnevezésről, mely - az indoklás szerint - iskola előtt elhaladva utal a környezetére. Eredetileg Ifjúság útját szerettek volna, de mivel a Népstadion mellett már húzódott ilyen nevű közterület, ezért döntöttek az Ifjúmunkás mellett. A Hurok utca - utalva a közterület jellegére, vagyis arra, hogy az Ifjúmunkás utcából nyílik és egy hurkot leírva ugyanoda tér vissza szintén ekkor kapta a nevét. Barátság utcaként tervezték elnevezni az Ifjúmunkás utcával párhuzamos utcát, de rájöttek, hogy a XVI. kerületben már van ilyen nevű közterület, így született az Egyetértés utca név. Hogy a Csárdás köz elnevezésének ihlete honnan jött, végképp nem derült ki, még utalás szintjén sem.
Néhány hónappal később, szeptemberben további utcanevek születtek: a Napfény, Csengettyű és Toronyház neveket fogadták el ekkor. A Távíró utcával kapcsolatban - ahol ekkor már működött a távíró és telefonközpont - az Alexander Bell utcanévjavaslat egészen sokáig tartotta magát (Alexander Graham Bell volt a telefon egyik fejlesztője, szabadalmaztatója). Az utolsó körben, nevének idegen hangzása miatt vetették el, és a Budapesti Történeti Múzeum által javasolt Távírász, Távírda, Távíró közül az utóbbit fogadta el a testület.
Az Epreserdő elhelyezkedése - A IX. kerület alaptérképe 1950 körül (forrás: Hungaricana)
A novemberi ülésen javasolták, hogy a 903. utcát vagy Katicának, vagy Pettyesnek nevezzék el. Ebből a dilemmából derül ki egyértelműen, hogy a Pöttyös utca - mert végül a Nyelvtudományi Intézet javaslatára ezt a kifejezőbb változatot fogadták el - mitől pöttyös: a katicabogártól. Azt viszont nem tudtam kideríteni, miként kapcsolódnak ezek a bogarak a lakótelephez vagy a környékhez. Az Epreserdő utca névválasztásához hozzájárult a terület munkásmozgalmi jelentősége, de mi maradjunk a helytörténeti vonatkozásnál. Az Epreserdő egy létező erdősáv volt a mai lakótelep alatt, ami nevével ellentétben egy akácos volt. A erdő a Dél-Pesten és vonzáskörzetben elő munkásság fontos szórakozási- és kirándulóhelye volt, ahol nemritkán előadásokat, gyújtó hangú beszédeket tartottak, de télen korcsolyapályát is kialakítottak. Ha úgy tetszik, ez volt a régió Városligete.
Ugyanekkor született a Lobogó utca, és a Kosárka sétány elnevezés. Érdekes javaslat volt a Zebra sétány elnevezés, amiről a Nyelvtodományi Intézet és a végrehajtóbizottság egyaránt azt mondta, hogy "fura hangzású". Felmerült a közterület keskeny voltára tekintettel a Szíj, vagy Csík sétány elnevezést, míg végül - ki tudja miért - az Aranyvirág sétány elnevezés döntött.
Pesterzsébeti munkások kirándulása az Epreserdőben 1917 körül - (forrás: Hungaricana)
1963 áprilisában a korábban javasolt Őszirózsa utca elnevezést - annak a lakótelephez nem kapcsolódó politikai tartalma miatt - módosították Börzsöny utcára. A talán legkevésbé ismert Friss utca eredetileg Lottó utca lett volna, de ezt a nevet inkább valamelyik lottóház közelében látták volna szívesen a szakszervezetek, és ezzel egyetértett a V. B. is. Később, 1964-ben ötlötték ki a Ferde utca elnevezést, ami ugyan a városrészhez tartozik, de a lakóteleptől már kicsit távolabb helyezkedik el, majd 1974-ben hagyták jóvá a Távíró közt, amit az előterjesztés szerint régóta így hívtak a helyiek, csak nem emelkedett hivatalos rangra. A Valéria térrel kapcsolatban bevallom bizonytalan vagyok, hogy hivatalos-e, ugyan ilyen nevű buszmegálló is létezik, Mária Valéria térként is láttam leírva, ugyanakkor az önkormányzati határozatot nem találtam meg. Ha hivatalos is az elnevezés, bizonyára 1990 utáni.
Látható, hogy a hatvanas években - a korszak névadási szokásainak megfelelően - törekedtek a semleges, kötődés nélküli (pl. Pöttyös, Aranyvirág, Csengettyű stb.), illetve a mozgalmi ihletettségtű (Lobogó, Ifjúmunkás, Egyetértés stb.) elnevezéseket találni az új lakótelep közterületeinek. Az egyetlen történeti vonatkozású utcanév az Epreserdő volt. Találó névnek tekinthető még a Távíró utca és köz, különösen, hogy ami 1962-ben jelenidő volt, az mára gazdaságtörténeti utalás: az utcanévadó távíróhálózatot a XXI. századra felszámolták, az ott található régi postai épületben már számítógépszerverek működnek.