2011-ben neveztek el utcát Zala György szobrászművészről (1858-1937) Budapest XV. kerületében. Ha van méltatlan utcaelnevezés, akkor alighanem ez az: az utca egy járda nélküli szűk sikátor a Rákospalotai köztemető és egy laktanya között őrtornyokkal, szürke betonkerítéssel.

Az utcák személyekről való elnevezésével - elvileg - az a szándéka az utókornak, hogy az illetőre emlékezve tisztelegjen, vagy hogy rögzítse, hogy ott lakott, alkotott, a környékhez köze volt a névadónak. A Zala György szobrászművészről elnevezett sikátorral azonban ez aligha sikerült.

A Zala György szobrászművészről elnevezett utca Rákospalotán

Túl azon, hogy a jeles, és utca nevének viselésére kétségtelenül méltó szobrásznak semmi köze nem volt a kerülethez, sikerült a leghervasztóbb környezetű közterületet kiválasztani: a szűk utca egyik oldalán egy laktanya betonkerítése őrtornyokkal, másik oldalán a temető kerítése előtérben egy gondozatlan, vadromantikusan burjánzó zöldterülettel. Az utca a temető oldalbejáratához, és a laktanya hátsó kapujához vezet, lakni nem lakik ott senki és odaszámozva sincs semmi. Jellemző az utca jelentőségére, hogy a Zalára való átkeresztelése előtt még neve sem volt, 91093 hrsz.-ú területként tartották nyilván.

Zala György (1858-1937) szobrászművész Alsólendván született (ma Szlovénia, Lendava, akkor Zala vármegyéhez tartozott), korán árvaságra jutott, nagybátyja nevelte. Nevét Mayerről változtatta meg Zalára szülőhelyének megyéjére emlékezve. Bécsi és müncheni tanulmányai után 1884-ben tért vissza Magyarországra, Budapesten telepedett le.
Számos szobor megalkotása fűződik a nevéhez, nem csak a fővárosban, hanem az akkori Magyarország területén. Budapesten a legismertebb alkotásai a Hősök terén álló Millenniumi emlékmű szobrai, Erzsébet királyné hányatott sorsú szobra, amit eredetileg a mai Március 15-e téren állítottak fel, ma az Erzsébet híd túloldalán a Döbrentei térnél található, de az ő nevéhez fűződik a mostanság újraállított Andrássy-lovasszobor a Kossuth Lajos téren.

Forrás: MTVA

Pedig Zala nevének megörökítésére számos sokkal méltóbb helyszín is eszébe juthatott volna az ötletadónak: akár valamelyik ma is álló szobra körüli terület, akár a maga tervezte domborművekkel díszített lakóháza környékén, a Városligetben egy kisebb sétány vagy teresedés. Ennek a névadásnak az előzetes szondáztatása is elmaradt a kerületnél, vagyis a főváros egyszercsak hopp, elnevezte az utcát annak, ami. A XV. kerületi önkormányzat képviselő-testületének és bizottságainak jegyzőkönyveiben nincs nyoma, hogy a helyiek közül bárki hozzászólhatott volna a kérdéshez.

Erzsébet királyné szobra az Erzsébet híd budai hídfőjénél: nem lenne jobb Zala György parknak nevezni a szobor közvetlen környezetét? (fotó: Zöldkalauz)

Ez a rákospalotai sikátor tipikusan olyan utca, amit nem személyről kellett volna elnevezni. Tudom, Laktanya, Őrtorony és Temető utca is van már Budapesten, így ezek a kézreálló, de fantáziátlan nevek kiestek volna. Azonban lett volna más elnevezési lehetőség erre a nem túl szívderítő utcácskára, mint ahogy lett volna alkalmasabb közterület Zala emlékének őrzésére is, például a szomorú sorsú Erzsébet királyné szobor körüli park. Ez az utcanévadás tipikus példája annak, hogy a görcsös erőlködés, hogy nevezzünk el utcát valakiről átgondolatlanul, a kiválasztott helyszín felkeresése nélkül (vagy éppen ellenkezőleg: nemtörődöm módon rábökve a térképen valamire) milyen ellentmondásos megoldást eredményez.