Nem a rengeteg Zrínyi, Petőfi stb. utcára gondolok,  hanem azokra, akiknek a vezeték- és a keresztneve is tovább élt utca- vagy városrésznévként. Nincsenek sokan, három ilyen személyt találtam, és - milyen érdekes - egyikük sem túl ismert, valójában a különösen bőséges névörökítés az, amitől említésre méltók. Azért ha tudtok még hasonlóról Budapesten (biztos van), írjátok meg kommentben.

A Gergő utca még sárga keramitos korában (forrás: XV. kerületi blog)

Pestújhely a mai XV. kerület egyik városrésze, az 1890-es években alapították akkor még Széchenyi-telep néven mint Rákospalota városrészét. Aztán nem sokkal később, 1909-10-ben kivált az anyaközségből és Pestújhelyként az ország egyetlen olyan községeként nyert önállóságot, melynek nem volt külterülete. Az alapítók Széchenyi telep létrehozásakor elsősorban keresztneveket adtak utcanévként mégpedig valószínűleg a saját és családtagjaik keresztneveit.

Az alapítók közt számontartott Bezsilla Nándor (aki előbb Nándor, majd Bezsilla Nándor utca néven szintén névadó lett) feleségét Gergelyi Paulának hívták. Neki jutott az a szerencse, hogy két közterület is viselte a nevét: a Gergelyi utca és a Paula tér. Buza Péter Pestújhely emlékkönyve című alapműve szerint ugyan a Gergelyi utca nem a kedves feleségről, hanem annak tertvéréről vagy apjáról lett elnevezve, ám ezt csak mint bizonytalan hipotézist tárja elő - igazság szerint hogy pontosan ki volt a névadó, az ma már valóban kideríthetetlen, de hogy az a Gergelyi család, - amelyhez Paula is tartozott -, az bizonyos.

Az utcanevet kieszelő Bezsilla Nándor - sajnos Gergelyi Pauláról nem találtam fotót (forrás: bpxv.hu)

Nagyon érdekes az is, hogy mi lett ebből a kis utcácskából: a kezdet kezdetén Gergelyi utcaként szereplő közterület nevéből az i viszonylag hamar lekopott, és lett belőle Gergely utca, ami ekként szerepel a Ráday-Buza-Mészáros-féle utcanévlexikonban is. 1950-ben, amikor létrejött Nagy-Budapest, és hirtelen rengeteg azonos utcanév lett a fővárosban, az ezek felszámolását szorgalmazó városvezetés  a kőbányai Gergely utcát ítélve ismertebbnek 1967-ben a pestújhelyi Gergelyből Gergőt csinált. Így nevezik mindmáig Az utca egyébként helyben azért vált ismertté, mert itt volt a kerület utolsó sárga keramitos burkolata, amit fel akartak ugyan számolni, de a helyiek lobbizása miatt megmaradt egy rövid szakasz, sőt később emléktáblát is kapott a keramit.

A Paula tér sorsa nem ilyen cirádás, bár a maga nemében szintén érdekes. Itt volt ugyanis a község piactere, ezért félhivatalosan Piac térként is futott, lényegében mindkét elnevezés ismert volt. 1928-ban itt épült fel a község református temploma, és jónéhány évig tartó, heves képviselőtestületi vitákkal tűzdelt időszak után a teret Kálvin, illetve Calvin térnek nevezték el. Az épülő szocializmus idejében az 1920-ban különítményesek által agyonlőtt Cservenka Miklós vasmunkás nevét viselte a terecske, a rendszerváltozás után azonban nem kaphatta vissza a Kálvin nevet, hiszen abból már volt egy a belvárosban, így lett az egyébként evangélikus reformátor Sztárai Mihály középkori lelkész, énekszerző és regényíró a névadó.

Így esett, hogy a kettős névadó Gergelyi Paulára ma már csak a Gergő utca emlékeztet.

Az Anatómiai Intézet egykorú képeslapon. A felvétel a Tűzoltó utca felől készült, az épületet balról a Lenhossék, jobbról a Márton utca öleli körül (forrás: Anatómiai Intézet honlapja)

Még sajátosabb a IX. kerületi Márton és Szvetenay (ma: Lenhossék) utcák története. Szvetenay Márton pesti ügyvéd volt, akinek ugyan sok jócselekedetéről tudunk, mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy alapvető életrajzi adatok fennmaradjanak róla, így nem tudom megmondani azt sem, hogy pontosan mikor született és meddig élt, de az biztos, hogy a XIX. század utolsó harmadában aktív volt.

Az ő telkei húzódtak a mai Lenhossék utca mentén, konkrétan az Üllői út és a mai Lenhossék és Márton utca által közrezárt telken egy nagyobb épülete is volt, amit kaszárnyaként bérbeadott a városnak. Holló Szilvia Andrea: Budapest régi térképeken c. albumában említi, hogy Szvetenay maga kérte, hogy az utcát róla nevezzék el. Mit utcát? Utcákat. Ugyanis a Szvetanay és a Márton utca is Szvetenay Márton nevét viselte.

Pest beltelkeinek kataszteri térképe 1871-ből a Szvetenay és Márton utcákkal, még az Anatómiai Intézet nélkül (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A már sokszor idézett Buza-Mészáros-Ráday-féle utcanévlexikon egy külön kis hasábot szentel az ügynek (vélhetően Buza Péter írta), eszerint Szvetenay nem kérte, hanem követelte, hogy az ő nevét viseljék az utcák, sőt: az egész elnevezősdi azért merült fel 1874-ben, mert a tanács akkoriban akart az addig névtelen közterületeknek nevet adni, és az egyiknek ki is volt már tűzve a Savoyai Jenő neve (Savoyai vezette a Budát a törököktől visszahódító csapatokat 1686-ban). Szvetenay azonban megkérdőjelezte, hogy Savoyai tettei méltóak az utcanévadásra, és saját magát javasolta helyette! Nem kis önbizalom kellett ehhez a javaslathoz, de - ki tudja miért? - a javaslatot elfogadták.

1898-ban épült fel a telek Tűzoltó utcai frontján a mai Semmelweis Egyetem SE Anatómiai Intézete, amit 1899-től 1934-ig Lenhossék Mihály anatómus professzor igazgatott. Jóval a halála után 1953-ban a Szvetenay utcát róla nevezték el, így lett Lenhossék utca (amiről én gyermekkoromban azt hittem, hogy a "Lenhoss-család" tagjairól nevezték el Lenhosséknak...).

Az öntelt ügyvéd azonban így sem járt nagyon rosszul, mert bár vezetékneve eltűnt a jegyzékekből, a Márton utca azonban továbbra is őrzi a nevét.

 Szemere Miklós arcképe (forrás: Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény)

A harmadik ilyen eset nem utca, hanem városrészneveket érint: a XVIII. kerületi Szemeretelep és Miklóstelep egyaránt Szemere Miklós (1856-1919) nevét viseli (aki nem azonos az ügyvéd, politikus Szemere Miklóssal). Már a névadó élettörténete is kész regény: politikus, diplomata is volt, de leginkább kártyaszenvedélyéről lett híres. Az a kivételes szerencsejáték-függő volt, aki játék közben meg tudott állni, így végül jelentős nyereményekkel gyarapította vagyonát. A mai Pestszentlőrincen található Cséry-birtokot is egy hatalmas kártyanyereményből vásárolta 1902-ben. Egy lövőházat építtetett ide, ami hosszú időn át társasági központ és versenyhelyszín is volt (ma is áll, a Zila kávéház található benne).

Kijárta, hogy az épülő vasútvonal mentén a MÁV létesítsen megállót a birtokon, ez ma is működik, Szemeretelep a neve. Minden adott volt tehát a parcellázáshoz, amit végre is hajtott (kb. 1904-ben), a Kőbánya-Rákosmezei Takarékpénztár pedig lakóházakat épített, melyekben főleg állami illetve fővárosi kistisztviselők költöztek be. Miklóstelep szintén a Szemere-birtokon alakult ki, a Wikipédia szerint 1929-től. Mivel sok, az I. világháborúban megsérült katona kapott itt telket, sokáig Rokkanttelepnek is nevezték.

A három idézett esetből ő bizonyult a legszerencsésebbnek, mert vezeték- és keresztneve is fennmaradt: Szemeretelep+Miklóstelep=Szemere Miklós