A címbeli lelkesedés csupán szarkazmus, valójában nem tartom szépnek a számozott utcaneveket, de ma már vannak olyanok, amelyeket hagyományőrzésből nem bántunk, és ezzel egyet tudok érteni. A fővárosban sok számozott utca volt és van, olyanok, mint például az I. utca, vagy az 525. tér. Ma már jóval kevesebb az ilyen utcanév, de azért még találni néhányat. De hogy kerültek ide ezek?
Számozott utcaneveket elsősorban New York-i filmélményeinkből tudunk felidézni, ott az ún. sakktábla (vagy rácsos) szerkezetű Manhattan utcáit praktikus szempontok alapján számokkal jelölik (részletesen itt olvashatsz erről). Budapesten kétféle ilyen utcanév található: a csak számjeggyel jelölt (a New York-ihoz hasonló), valamint a dátumot, vagy a névben számot tartalmazó közterületnév. Az utóbbit most nem taglaljuk: az Október 6. utca, Október huszonharmadika utca, a II. János Pál pápa tér és társaik talán egyszer egy külön bejegyzést kapnak.
17/17: XVII. kerület, XVII. utca rákosligeti utcanévtábla, egyike a megmaradt számozott utcáknak (Gyurina Péter felvétele)
Most foglalkozzunk az egyszerűség kedvéért csak számozott utcaként emlegetett közterületnevekkel. Két korszakra osztható ezeknek az utcaneveknek a felbukkanása: az egyik a második világháború előtti időszak. Ekkor elsősorban Budapest-környéki településeket érintett a számozás. A másik korszak pedig az 1950 utáni, amikor a mai Nagy-Budapest kialakult. Az első egy viszonylag tudatos, egy-egy szűkebb városrészre, lakótelepre koncentráló, ideiglenesnek szánt számozási szisztéma volt, míg a második - 1950 utáni - a város külső kerületeiben szétszórva kiosztott, lényegében névtelen utcák sokasága melyek - egy terület kivételével - már meg is szűntek, vagyis nevet kaptak azóta.
A világháborút megelőző időszakra jellemző, hogy egy-egy területen a parcellázást követően, de még az építkezés előtt, ideiglenes jelleggel adtak sorszámokat a közterületeknek. Az ilyen utcanevek egy részét később megváltoztatták, ám ahol nem látták szükségét az új elnevezéseknek, vagy nem alakult ki konszenzus az új nevek tekintetében, ott megmaradtak a számnevek, mára pedig az ott élők többnyire ragaszkodnak is hozzájuk. Nézzük ezeket a városrészeket:
Számozott utcák régi névtáblái. A Budapest folyóirat 1979/4-es számában megjelent táblák közül az első már nem látható, ma Farkasfa utcának hívják. A XXII. kerületi pedig a Baross Gábor-telepen van - igaz, a városrész valaha tényleg Nagytétényhez tartozott.
Rákosligeten - ami kezdetben Rákoskeresztúr városrésze volt, majd önálló lett, hogy aztán 1950-ben az anyaközséggel együtt XVII. kerületként olvadjon be a fővárosba - a Ferihegyi útra fűződnek fel római számmal jelzett keresztutcák. Az elrendezés logikus, jobbra esnek a páros, balra a páratlan számú utcák, melyek I.-től XXVII.-ig tartanak (az 1960-as években még XXIX. utca is volt). Kovács István: Rákosliget története c. könyvében említi, hogy tudatosan, a tervezéskor számozták be az utcákat, ragaszkodva a római jelöléshez. Ennek időpontja kicsit bizonytalan: az utcanévlexikon 1896-ot jelöl, Dombóvári Csaba volt helyi képviselő, alpolgármester dolgozatában, 1899-et ír. A parcellázást a Munkásotthon szövetkezet kezdeményezte, mely 1896-ban alakult, és 1899-ben kezdték meg az építkezést, tehát valahol a kettő között találhatták ki a számozott utcákat. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy megúszták az utcanév átkeresztelési hullámokat, mára pedig annyira jellegzetessé váltak, hogy az ott lakók ragaszkodnak hozzájuk.
A XXII. kerületi Baross Gábor-telepen - ami soha nem volt önálló, mindig is Nagytétény városrésze volt -, a mai Dózsa György utcától jobbra eső közterületeket látták el számmal. Az I. a Nagytétényi úthoz legközelebb eső utcácska, majd a főúton felfelé haladva jobb kézre eső utcák emelkedő számsorrendben vannak beszámozva egészen XV.-ig. A XVI. utca ezekre merőleges, a XVII. utca pedig valószínűleg később, 1947 és 1958 között keletkezett, mert nem illeszkedik az eredeti parcellázási rendbe. Bayer Árpád, a városrész történek kutatója szerint ezek az elnevezések már identitásformáló tényezővé váltak, az itt élők ragaszkodnak hozzájuk.
Az 1933-ban épült Baross Gábor-telepi templom (forrás: Baross blog)
A XIII. kerületi Angyalföldön (korabeli nevén: Magdolnavárosban) az OTI-telep területén, illetve annak a helyén a telep felépítése előtt is találunk számozott utcaneveket. Ott sem sokáig, mivel cirka 1942-re, amikor a telep úgy-ahogy elkészült, ezeket a római számos utcaneveket megváltoztatták. Helyükön ma a furán ható de jellegzetes, családi kapcsolatokat mutató utcaneveket találjuk: a Sógor, Násznagy, Cimbora utcákat ás társaikat. A telepet (bár még nem volt kész teljesen) Horthy Miklós adta át személyesen 1942-ben. Az átadáskor egy visszaemlékező szerint még számozott utcanevek voltak, azokat csak később változtatták meg. A családi kapcsolatokra utaló elnevezések feltehetően a telep jellegéből, a családok otthonhoz juttatásának szándékából adódtak.
A XVI. kerületi Mátyásföldön az ún. Petőfikert területén történt az 1930-as években parcellázás, az akkoriban adott szintén római számos utcaneveket 1966 és 1979 között keresztelték át részben virágnevekre, részben a környék régi földrajzi neveire (de becsúszott néhány közszó is). Példának okáért Bökényföldi út (egy szakasza VIII. utca) 1966-os, a Papír utca (XIII. utca) 1974-es, a Nebáncsvirág utca (XXXIV. utca) 1979-es elnevezés. Itt tehát nem volt egységes az új elnevezés, hanem különböző időpontban különböző koncepció szerint adták a mai neveket, s váltották fel a sorszámokat.
Mátyásföld-Petőfikert térképe a számozott utcanevekkel (forrás: Budapest Főváros Levéltára XV.16.g.218/4 / Hungaricana)
1950-ben, amikor hirtelen Budapesthez került számos addig elővárosi község, a főváros megörökölt egy csomó név nélküli utcát is. Ezeknek az utcáknak a zöme nem volt jelentős közterület: általában külvárosi földutak, bolgárkertészetek közt húzódó dűlőutak, jelentéktelen összekötő utcácskák, kijárt, kitaposott levágások voltak ezek, no meg a hirtelen parcellázott és beépítésre kijelölt - olykor lakótelepi - közterületekről derült ki, hogy név nélküliek. Mivel gyorsan ki akarták emelni ezeket a közterületeket a névtelenségből, elkezdtek utcanévként számneveket adni (arab számokról van szó, mint például a VIII. kerületi 46. utca, vagy a XV. kerületi 353. utca). Kezdetben számozottak voltak az utcák például a IX. kerületi József Attila lakótelepen, a XIV. kerületi Kerepesi úti és Nagy Lajos király úti lakótelepeken, de még az 1980-as évek végén is előkerültek a számok egy rövid időre: a Káposztásmegyer II. lakótelep utcái mielőtt nevet kaptak volna 1990-ben, 21 és 28 közti számokat viseltek átmenetileg.
Az a helyzet, hogy a Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának jegyzőkönyveiben nem bukkantam rá az erről - vagyis a számneveket alkalmazó közterületi elnevezésekről - szóló megbeszélésnek, vagy határozatnak. Pedig kellett, hogy legyen valamilyen Nagy Rendezőelv, mert láthatóan egy koncepció mentén, kerületenkénti számtartományokat használva adták ki a számneveket utcanévként. Néhány, a Fővárosi Közlöny 1950-es évekbeli lapszámában megjelent számozott utcanévvel kapcsolatos határozat alapján valószínűsíteni lehet, hogy az ilyen utcanévadások (pl. 353. utca) 1950-53 között történtek. Ám ezek a számtartományok nem mindig voltak pontosak, néha el-elcsúszott egy-egy szám. Az utcanévlexikonból az alábbi felosztás körvonalazódik:
21-28-ig: IV. kerület (Káposztásmegyer II. ütem)
36-100-ig: II., III., VIII., XI. XII. kerületek vegyesen
100-122-ig XIII. kerület
123-133-ig XIV. kerület
134-175-ig: X. kerület (de a 137. utca a IX. kerületben volt)
176-193-ig: III. kerület
202-249-ig: II. kerület (de a 227. utca a XI. kerületben volt)
250-284-ig: XI. kerület
345-356-ig: XV. kerület (de a 346-349. közti utcák Újpesten voltak)
411-442-ig: XVI. kerület
500-586-ig: XVII. kerület
600-683-ig: XVIII. kerület
700-743-ig: XX. kerület (ma már XX. és XXIII. kerület vegyesen)
765-787-ig: XXI. kerület
801-892-ig: XXII. kerület
900-as számok: vegyesen a IX., XIII., XIV. kerület
1201-1222-ig: XII. kerület
Az 1950-es évek elején szétszórt számneveknek nem volt sikerük. Bár kétségkívül jobb megoldás volt ideiglenes jelleggel számokat adni, mint hirtelen többszáz közszót "kiosztani" utcanévként, senkinek nem tetszett, sőt, a számneves közterületekre következetesen mint névtelen utcákra hivatkoztak. A Népszava például 1965-ben így fogalmazott: "Megbuktak a számozott utcák". Belátták ezt a Fővárosi Tanács korifeusai is, és fogadkoztak, hogy 1966-tól újakat már nem adnak ki - legfeljebb elvétve, átmeneti jelleggel, amíg például egy lakótelep fel nem épül. A már meglévő számneves közterületeket pedig elkezdték lecserélni nevekre. Olyan határozatot is hoztak 1976-ban, hogy 1980-ra minden számozott utcát át kell nevezni.
Fülöp György karikatúrája egy 1978-as Népszavában (forrás: Népszava 1978. október 26. / Arcanum)
Ez azonban elhúzódott, sőt, egyetlenegy területen megmaradtak a számozott utcák: a XVII. kerületi Akadémiaújtelepen a mai napig az ötszázas számtartományból válogatott utcanevek vannak 500 és 545 között. Ez a telep tulajdonképpen átmenetet képez a háború előtti és utáni időszak között. A területet 1931 óta a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában volt (innen a neve is), ők voltak a parcellázás kezdeményezői is. Az 1940-es években a Fővárosi Közmunkák Tanácsa készített parcellázási tervet, de a háború és a politikai változások miatt az építkezés elhúzódott.
A 68-as busz iránytáblája, az 525. téri végállomás jelölésével (forrás: BPI-779)
Végül 1950 után kaptak nevet az utcák, méghozzá sebtében, a XVII. kerületnek szánt 500-as számtartományból. Ezek a nevek azonban olyan egységet képeztek, hogy az elmúlt 70 év valamennyi átnevezési hullámát megúszták és végül máig megmaradtak.
