Amikor a londoni utcanévtáblákról írtam, mutattam 1726-os, sőt, 1636-os házszámjelöléseket is, és bizony irigykedtem, hogy milyen becsben tartják ezeket. Aztán kiderült, hogy Budapesten is vannak régi házszámok, nem kizárt, hogy öregebb feliratunk is van, mint a londoni.

A házszámok a XIX. század végéig valójában telekszámok voltak, vagyis nem egy utca, hanem egy egész város, vagy városrész házait számozták meg sorban 1-estől kezdve egészen addig, ahány ház volt. Ezek a jelölések a mai házszámok és helyrajzi számok közös ősei voltak, akkoriban numeronak hívták őket. Óbudán például az 1873-es városegyesítéskor 751. volt a legmagasabb házszám, vagyis ennyi telek és épület állt a mezővárosban. A Budai Várban 300 alatt maradtak a házszámok, de a Vízivárosban már jóval 2000 fölött jártak. 1874-ben vezették be azt, hogy a házszámozás utcánként kezdődjön elölről, vagyis hogy minden utcában legyen 1-es házszám. Addig azonban több alkalommal is újra kellett számozni a házakat, hiszen a telekmegosztások, parcellázások révén kialakított új házhelyek numeroi fel-felborították a szisztémát, és amikor már átláthatatlanná vált a számozás, újratervezték az egészet - vagyis a házszámok viszonylag gyakran változtak.

A Bécsi kapu tér 5. számú ház kapuja felett olvasható az 1782-es N148-as házszám

Csordás Lajos 2003-ban írta meg a(z azóta sajnos megszűnt) Népszabadságban a maga kutatásainak az eredményét, vagyis négy, különböző korból származó házszámfelirat hollétét. Az egyik a Bécsi kapu tér 5. számú ház kapubejárója fölött olvasható mindmáig (lásd a fenti képen). Az Urbface háztörténeti lexikonja szerint a Lobner-házként ismert épület miután 1686-ban a törökök kiűzése miatti csatározásokban rommá vált, majd újjáépítése után 1723-ban le is égett, homlokzata 1782-ben kapta mai formáját Lobner János Pál kovácsmester megrendelésére. Egy 1794-ben történt házösszeírás során pedig 148-es számot kapta, ami ma is látható a kapubejáró fölött.

1874-ben a várbéli 148-es szám már az Úri utca 41-hez esett, tehát 1749 óta is történt átszámozás, ez a Bécsi kapu téri 148-es felirat azonban megmaradt. Elképzelhető, hogy nem látszódott, és egy későbbi házfelújítás során került elő ismét, mindenesetre ma kint van a ház kapja fölött "N148" ként, amiből az N a numero rövidítése. A szám jól láthatóan festve van, és bár a középkori festések meglepően jól át tudták vészelni az évszázadokat (erről később még lesz szó), ez a ma látható számjelzés feltehetően egy újkori rekonstrukció, az viszont szinte biztos, hogy eredetileg is ilyen csáléra festették, és ezt másolta a mai kor díszítőfestője.

A Bécsi Kapu tér 8-as számú ház kapuja felett a 30-as szám olvasható. Vajon mi lehet ez? (Megfejtés a következő két bekezdésben)

Nézzünk két lukrafutást is: az egyik a Táncsics Mihály utca 3. számú házon lévő házszám, ami a fentebb említett Csordás Lajos-cikk szerint 2003-ban még látható volt N194-ként. Én azonban már hiába kerestem a házon, nem találtam meg - feltételezhetően lefestették a legutóbbi felújítás során. A Bécsi kapu téren azonban a 8-as számú házon felfedeztem egy vésett 30-as számot (lásd a fenti képet). Ezt ugyan furcsálltam, mert ha három épülettel odébb 148 a házszám, akkor itt nem 30, hanem 145 vagy 151 kell, hogy legyen annak függvényében, hogy melyik irányba emelkedtek a házszámok. A másik, ami különösnek tűnt, az a vésés volt, mivel akkor már tudtam, hogy szívesebben festették a házszámokat, mint sok munkával bevésték volna az épületbe, ráadásul néhány évtizedenként a számok meg is változtak, tehát a tulaj csak magával szúr ki, ha egy előreláthatólag megváltozó jelzést kőbe véset.

Elkezdtem utánajárni, hogy egyfelől viselhette-e a Bécsi kapu tér a 30-as házszámot, másfelől hogy mi mást jelölhettek a kapu felett 30-assal - ha nem a házszámot. Ismét az Urbface oldala adott lökést: aszerint ugyanis az Appel-Esterházy-háznak is hívott épület 1930-ban kapta mai formáját. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adatbázisában őrzött 1942 körül készült fénykép (kinagyított részletét lásd a lenti képen) pedig minden kétséget eloszlat: azon ugyanis jól látható, hogy a kapu fölötti felirat nem csak 30, hanem 1930 volt, vagyis az utolsó átépítés időpontja olvasható ott. A II. világháborút viszonylag szerencsésen átvészelő ház 1965-ös, Radnai Lóránt tervei szerint zajló homlokzatfelújításakor lemetszették a 19-es számrészt tartalmazó követ, de az is előfordulhat, hogy az akkor már nem volt meg, így végül a 30-as szám maradt. 2013-ban, a következő felújítás pedig már ezt az állapotot konzerválta.

A kapu feletti 30-as szám megoldása a FSZEK 1942 körüli képének felnagyított részletén: 1930-at jelez, vagyis a ház utolsó jelentős átépítésének évét. (forrás: FSZEK Budapest gyűjtemény fotói / Hungaricana)

De nézzük legrégebbi és legérdekesebb házszám történetét, a budavári 114-esét, ami a mai Tárnok utca 14-es számú épület homlokzatán olvasható. Czagány István művészettörténész is részt vett az épület 1950-53 között zajló homlokzati rekonstrukciójában, majd több helyen is publikált a részletes feltárásról és helyreállításról. A szövegnél alighanem beszédesebbek az alábbi képek:

A felső kép a Tárnok utca 14. 1944 előtti állapota, az alsó - színes - kép a mai. A jobb oldali bejárati ajtótól balra elhelyezkedő kis átadóablak a lényeges, ez 1944 előtt még nem látszódott, be volt falazva (a felső kép a Budapest régiségei c. folyóirat 1973-as számában jelent meg).

Amikor 1945-ben a statikailag ép, de a homlokzatát tekintve jelentősen sérült épület helyreállítására került sor, akkor műemléki kutatást kezdtek, vagyis kifejtették az évszázadok alatt átépített, illetve lefestett rétegeket. Előkerült az eredeti gyémántmetszéses, terülő ornamentika, de a bejárati ajtótól balra rábukkantak egy középkori átadóablakra, ami vélhetően egy pékségé lehetett. Amikor ez az ablak előkerült, felbukkant a késő középkori 114-es házszám, amit a freskófestészetből ismert ún. szekkó technikával vittek fel az épület homlokzatára, pont az átadóablak fölé.

Így nézett ki a ház homlokzata 1945-ben, a harcok befejezését követően (forrás: Budapest régiségei 1973)

Amikor a feltárást követően megkezdődött a felújítás, és újrafestették az eredeti, különleges homlokzati díszítést,  a régi, középkori házszámot meghagyták. Fotók tanúsága szerint valamivel később a házszám eltűnt, az 1953-ban festett díszítés megkopott. Később újra felújították a homlokzatot, ekkor a házszámot újrafestették - tehát ez már nem a középkorban felfestett szám, hanem egy modernebb változata, a lenti képen látható a különbség.

Az eredeti, középkorban felfestett házszámjelzés, ami 1953-ban került elő (fent, fekete-fehérben), és az újrafestett számjelzés 2017-ben (a felső kép forrása a Budapest régiségei 1973-as száma)

És hogy pontosan mikori ez a bizonyos 114-es házszám? Az biztos, hogy Buda felszabadítása utáni első összeírások egyikében, az ún. Haüy-féle helyszínrajzban már ezen a számon szerepel az épület. Ugyanakkor a számjegyek írásmódja jóval korábbi felfestésre utal, és Lócsy Erzsébet 1964-ben megjelent tanulmányában azt a gyanúját osztja meg, hogy Haüy nem saját maga végezte a felmérést, hanem egy korábbi összeírás alapján jelölte a Buda felszabadítása után fennmaradt épületeket. Czagány a homlokzat architektúráját 1520 körülire teszi (Buda 1541-ben került török kézre), nem kizárt - igaz, bizonyíték sincs rá -, hogy a házszámozás is ebből az időszakból származik.