Volt egy nap 1969-ben, amikor egy korábbi célkitűzésnek megfelelően rendezték volna a fővárosi házszámozást. Ez a gyakorlatban azt jelentette - volna -, hogy 1969. szeptember 1-ig cirka százezer budapesti lakosnak megváltozik a lakcíme - anélkül persze, hogy elköltöztek volna.

Tulajdonképpen az alapötlet nem volt rossz, Budapest házszámozási rendszere - mint a HVG e tárgyú cikkéből  is kiderül -  még régen, 1855-ben kezdett a maihoz hasonlóan körvonalazódni, de hivatalosan csak 1875-ben öltött szabályrendelet formában alakot. Korábban úgynevezett telekszámokat használtak, ami a házszám és a helyrajzi szám különös keveréke volt: lényegében 1-től kezdődően végigszámozták egy-egy település(rész) összes házát, telkét, és a település, vagy az utca nevével kombinálva adták meg lakcímként. Például a Dohány utcai zsinagóga ma a 2-es házszám alatt található, de 1844-ben a Tabakgasse 376. címen volt ismert, noha nyilvánvaló, hogy az utcában nem volt ennyi telek. 1875-ben ezt váltotta fel az utcánként újrakezdődő házszámozás. Akkor véglegesítették azt is, hogy az utcák egyik oldala a páros, a másik a páratlan számokat viselje, korábban előfordult ugyanis, hogy a házszámok folyamatosan haladtak, az egyik oldalon növekedve, a másikon csökkenve.

A ma V. kerületi Leopold (Lipót, ma: Váci) utca és a Müllner (Molnár) utca közt nyitandó közterület szabályozási térképe 1860-ból. Jól leolvashatók, az olyan, ma már vadnak tűnő ház- (valójában: telek-) számok, mint a Leopold gasse 192., vagy a Müllner gasse 155. Az is látható, hogy a telekszámok kiosztásában nem sok logika volt (figyeljünk a sorrendre: 151., 155., 154.) (forrás: Budapest Főváros Levéltára/Hungaricana)

A fővárosi házszámoknak 1875 után két kiindulópontjuk volt: Pesten a mai Ferenciek tere, Budán pedig a Clark Ádám tér. A házszámok lényegében a mai napig ezeknek a középpontoknak megfelelően növekednek, vagyis a Ferenciek tere, illetve a Clark Ádám tér felől kezdődve a szélrózsa minden irányába növekedve. Igenám, de 1950-ben kialakították a mai Nagy-Budapestet. Hét, addig önálló várost és 16 nagyközséget csatoltak a fővároshoz. Ezzel összesen 23 település, és azok néha sajátságos házszámait is bekebelezte Budapest anélkül, hogy szinkronizálták volna a gyakorta eltérő szisztémájú házszámozási rendszereket. A problémával már 1955-ben szembesültek, Preisich Gábor, Budapest akkori főépítésze jelezte is, hogy szinte semmilyen információjuk nincs a külső kerületek házszámozási szisztémájáról, így új építkezések (parcellázások) esetén nem tudnak mihez igazodni a számozás kialakítását illetően.

A problémát jól megvilágítja Rákospalota, és általában a XV. kerület ma is létező, többszörösen fordított házszámozási rendszere, amiről itt olvasható egy nagyobb lélegzetű összefoglaló írás. A lényeg az, hogy Palotán a település körülbelüli középpontjából indulnak a házszámok, tehát az utcahálózat egy részén Budapest irányába növekszenek, másutt pedig ettől a palotai középpontból (és ezzel együtt Budapestről) kifelé. Ugyanakkor míg Budapesten aranyszabály, hogy az utca jobb oldalán van az 1-es (páratlan) számozás, Palotán van olyan szakasz, ahol ez a bal oldalra esik. Pestújhelyen azonban már "rendesen" számozták az utcákat, vagyis a városhatár felé növekszenek, Újpalotán pedig a Fő tér a házszámok kiindulópontja (pedig azt a lakótelepet már az 1970-es években építették), kivéve a Drégelyvár utcát, amit Budapesthez igazítottak. Az 1950-es években észlelt házszámozási anomáliák tulajdonképpen máig fennálnak.

Túlzásba vitt házszámozás egy - vélhetően - brazil épületen (forrás: Rakel Possi)

1966-ban született hát a Fővárosi Tanács Városrendezési és építészeti osztályán egy tervezet, ami rendezte volna a házszámokat Budapest egész területén, tehát nem csak az imént említett Rákospalotán, hanem Cinkotán (XVI.), Rákoskeresztúron és Rákoscsabán (XVII.), Pestszentimrén (XVIII.), Pesterzsébeten (XX.), Budafokon (XXII.) és Soroksáron (XXIII.) is. A "rendezés" a legtöbb esetben a házszámozás megfordítását, illetve az utcák budapesti rendszerhez igazított újraszámozását jelentette volna.

Ezt azért érezték akkor fontosnak, mert az 1960. évi népszámlálást megelőző összeírás során előfordult, hogy egy utcában csak azok a telkek kaptak számozást, amiken már épület állt, vagyis az üres telkeket egyszerűen átugrották. Az azóta felépített házak tehát számozatlanul maradtak, vagy össze-vissza ugrálnak a házszámok. Az is előfordult, hogy a házszámokat egy lakóbizottsági tag bejárása alapján, az általa követett útvonal szerint csigavonalban adták ki, gyakorlatilag mindenféle logikát felborítva. A közelgő - 1970-ben esedékes - népszámlálásig ezt a problémát kívánták orvosolni.

Minden pesti házszám kiindulópontja, a Ferenciek tere a Viamap térképén. Ennek a térnek a közelében van a legtöbb 1-es házszám - a Váci utca kivételével, hiszen az csak áthalad rajta.

Ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának korábbi koncepciója már túlhaladott, vagyis nem lehet Budapesten egy-egy központja a házszámoknak, hiszen a város területe 1950-ben jelentősen megnövekedett. Az egyes kerületi központok lehetnének az új házszám-kiindulópontok, ám az országos közutak számozását a Lánchíd budai hídfője felől - vagyis a 0 kilométerkőtől kell kezdeni. Az előterjesztés kitért számos apróságra, ami eddig problémát okozott a számozás során, így pl. a terek középpontjában álló telkek, épületek számozására, a külterületeken, utaktól távol álló épületek (pl. őrházak, mezőgazdasági létesítmények) számozására stb.

A fentiek miatt előirányozták, hogy az 1970-ben következő népszámlálásig,  pontosabban 1969. szeptember 1-ig rendezni kell 40 ezer lakóingatlan házszámát, ami körülbelül 100 ezer budapesti lakos címváltozásával járna. Az 1966-os előterjesztést akkor jóváhagyták. Legközelebb 1967-ben került az ügy a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé, ám már csak azért, hogy elismerjék: a kerületi tanácselnökök ellenállásán a terv gyakorlatilag megbukott, az új házszámszabályozási rendelettervezetet félre kell tenni, a megvalósítására nincs remény. Beérték annyival, hogy egy ejnye-bejnyét megfogalmaztak, miszerint minden budapesti házra ki kell írni a házszámot.

Egy helyes utcanév-házszám felirat a híresen egyedi Rákospalotáról

A probléma tulajdonképpen később - máig - sem oldódott meg, a közeli években is előfordult, hogy egy-egy utca házszámozását meg akarták fordítani, mert az újonnan nyílt telkekre már nem jutott házszám. Aztán inkább az egyszerűbb megoldást választva új utcanevet adtak a problémás útszakasznak, ahol a számozás újrakezdődhetett...