Az út és utca szavunk az etimológiai szótár szerint nem ugyanonnan származik, az előbbi finnugor, az utóbbi szláv eredetű jövevényszó. Az utcát ulca, úca, ucca formában is írták mielőtt utcza majd utca lett volna belőle. De addig még sok írásmód használatban volt, ezek egy része utcanévtáblákon is visszaköszön. Több mint száz éve, 1903 óta vannak kísérletek arra, hogy elhagyjuk az utczából a z-t, de az akadémia csak 1922-ben fogadta el, hogy az utca szó nem öt, hanem csak négy betűből áll.
Hőnyi Ede, az idén áprilisban elhunyt kartográfus-nyelvész 1993-ban írt egy vázlatos áttekintést a közterületnevek utótagjainak helyesírási változásáról. Ebben említi, hogy az első (1832-es) akadémiai szabályozás még sem az utca- sem a földrajzi nevek írását nem szabályozta. Ellenben 1879-ben már határozottan a "cz"-s változatot preferálta, sőt, egy azóta elfeledett apróság is kitűnt a szabályzatból: az elő- és utótag közé kötőjel került: József-utcza, Üllői-út, Fő-tér. Hőnyi nem említi, de a Czuczor Gergely - Fogarasi János által szerkesztett A magyar nyelv szótára mely 1862-1874 között jelent meg, még a hosszú ú-s változatot preferálta származékaival együtt: útcza, útczaseprő, útczarend stb., bár a rövid u-t is elfogadta.
A Váci utcza és Sörház utcza kereszteződése 1905-ben. Ugyan nehezen kivehető, de mindkét utcanévtáblán az "utcza" felirat szerepel (fotó: Schoch Frigyes / FORTEPAN)