Budapesti utcanévblog

Utcák, terek

Így kaptuk vissza városrészeinket a rendszerváltás után

2017. szeptember 09. - Rátonyi G. Tamás

Egy 1990-ben megjelent évkönyvet olvasgatva bukkantam Mészáros György írására, ami a városrésznevek rendszerváltás környéki újraalkotásáról szólt. Tulajdonképpen egy az egyben közölhetném az írást, mert olvasmányos és érdekes, azért választottam azonban az "elmesélést", mert a történetnek van eleje és "hátulja" is, azokat is hozzáírom. A szerzőről, Mészáros Györgyről azt kell tudni, hogy a főpolgármesteri hivatal dolgozójaként jól ismerte az utcaneveket és a névadási eljárást. Egyik szerkesztője, és fő adatforrása volt az utcanévlexikonnak, azonban sokkal kevesebbszer szólalt meg és publikált, mint a többi, ismertebb utcanévkutató. Mészáros 2012-ben hunyt el.

Budapest 1873-as megalakulásakor az alábbi városrészekből alkották a kerületeket: I.: Vár, Tabán, Krisztinaváros, II.: Víziváros, Halászváros, Országút, III.: Óbuda, Újlak, IV.: Belváros, V.: Lipótváros, Margitsziget, VI.: Terézváros, VII.: Terézváros, Rákosfalva VIII.: Józsefváros, IX.: Ferencváros, X.: Kőbánya. Túl sok magyarázatot nem akarok hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a Terézváros ismétlődésének az az oka, hogy az Erzsébetváros nevét majd csak 1888-ban ötlik ki és adják a VII. kerületnek. A városrészek Budapest lakott negyedeit jelentették, s jóval nagyobb területet fedtek le, mint manapság. Természetesen számos más földrajzi név élőnek volt tekinthető, zömük azonban lakatlan, vagy gyéren lakott terület volt, melyeket városrészként nem tartottak számon (pl.: Zugló).

06_terezvaros_hazak_panoramaterkep.jpg
Terézváros házai egy mai panorámatérképen - a név 1873-ban még a VI. és VII. kerületet is jelentette (a helyes rajzos térkép itt található)

1935-ig a város fejlődésével, beépülésével egyre több önálló városrész jött létre. Magdolnaváros (XIII.), Szentimreváros (XI.), Rákosváros (XIV.) és további számos kisebb városrész alakult ki Kis-Budapest területén, és persze a közigazgatás is változott, hiszen az 1873-as 10 helyett már 14 kerületből állt a főváros. Nagy-Budapest 1950-es kialakításakor, a fővároshoz csatolt települések révén aztán hirtelen megszaporodtak a városrészek. Ezekkel kapcsolatban egy furcsa kettősség érvényesült: egyfelől persze a teljesen új kerületek és az azokat alkotó korábban önálló települések megtalálhatóságát, a Kis-Budapestiekkel való megismertetését elő kellett segíteni, ugyanakkor az '50-es évek első felének politikai atmoszférájában a lokálpatriotizmus nemkívánatos eszme volt.

Emiatt alakult úgy, hogy kezdetben a külvárosok utcanévtábláin feltüntették a kerület számát és a városrész nevét, s ugyanez érvényesült a címjegyzékekben, telefonkönyvekben stb.: a külvárosi mozik neve mellé többnyire odaírták, hogy melyik városrészben található. Az irányítószámok 1973-as bevezetéséig természetes volt, hogy a leveleket pl. Budapest-Rákospalota, vagy Budapest-Nagytétény címzéssel adták fel, a XV., XXII. kerületi jelzés nem is kellett, hogy szerepeljen a borítékon. És talán az irányítószámok bevezetése volt az oka, hogy az 1970-es évek egyen utcanévtáblái már nem tartalmaztak városrészi megnevezést.

utcanevtabla_kulvarosok_felirattal.jpgKülvárosi utcanévtáblák különböző forrásokból - bár nincs két egyforma szabvány szerint készült tábla, egyben megegyeznek: a városrész nevét feltüntették rajtuk.

A városrészek területének a változásait azonban a hivatalok nem tartották számon 1950 után. Nem azt állítom ezzel, hogy bárki is elfelejtette volna, hol van Csepel, Újpest vagy Mátyásföld, hanem azt, hogy nem volt hivatalos nyilvántartás a városrészek precíz határvonalairól. 1989-re oda jutottunk, hogy az azóta kialakult új városrészek - jellemzően hatalmas lakótelepek, mint például Újpalota, Békásmegyer, Káposztásmegyer - határai nem voltak pontosan jelölve, de a kisebb beépítések, az út- és közműépítések is megváltoztatták az ötven évvel azelőtti városrészi határok vonalát, amit azonban a hivatalok nem követtek. Ha most rákérdezek, hogy a Kedves Olvasó tudja-e fejből Kelenföld és Albertfalva pontos határvonalát, vagy hol kezdődik Rákosszentmihály és hol végződik Sashalom, alighanem a többség csak hümmögne, mint ahogy sok esetben én magam is.

És körülbelül itt kezdődik Mészáros György cikke: a Budapesti Városvédő Egyesület 1982 óta foglalkozott a főváros utcaneveinek kérdésével - írja Mészáros a Fővárosi Tanács 1990-ben megjelent, 1989-es évkönyvének 59. oldalán. 1987-ben az egyesület dokumentációs céllal össze akarta írni és befényképezni Lipótváros épületállományát. Ekkor alakult ki egy fura helyzet: a tanácsi apparátus felháborodott, és állította, hogy Lipótváros nevű városrész nincs is, azt a területet Belvárosnak hívják. Egy volt Habsburg uralkodó nevét ugyanis nem viselheti az a városrész, ahol a szocialista ország parlamentjének épülete található. Ezt alátámasztandó rögvest legyártattak és kihelyeztek olyan utcanévtáblákat a Kossuth Lajos térre és környékére, amelyeken a "Belváros" elnevezés szerepel a "Lipótváros" helyett. Azonban kintmaradtak a környéken az 1920-as évek utcanévtáblái is, amelyek viszont azt hirdették, hogy a környék Lipótvároshoz tartozik (sajnos mára ezek a régebbi utcanévtáblák eltűntek).

1947-es tervezet Nagy-Budapest létrehozására: 36 kerület lett volna, amiből 14 belső, 22 külső. Ez utóbbiak városrészi szinten kaptak volna kerületi önállóságot (Kókai Lajos térképét a XV. kerületi blog cikkéből vettük át).

Ez a konfliktus adta a végső lökést ahhoz, hogy a városvédők kezdeményezzék: állapítsák meg a város negyedinek pontos határait, erről ugyanis semmiféle leírás nem készült 1950 óta. 1987-88 körül már a Fővárosi Tanács is érezhette, hogy nem izmoskodhat, ezért belement a tárgyalásokba, 1988-ban pedig megkezdődött az adatgyűjtés. Buda vonatkozásában rendelkezésre állt egy 1924-es, a helyrajzi számok akkori változásait megörökítő városrész- és telekszintű jegyzék és egy 1941-es térkép (talán ez?), melyen utca- és telekszinten minden helyrajzi szám jelölve volt. Tételesen, telekről telekre haladva állapították meg, hogy 1924-ban és 1941-ben hol voltak a városrészek határai, és miképp lehet ezeket az 1988-as városszerkezethez illeszteni. A pesti oldal tekintetében számos régi térképet vettek elő az 1950-ben Budapesthez csatolt településekről, a belső területekhez pedig az imént említett 1941-es térképet használták.

Kiderült például - írja Mészáros -, hogy az azóta lebontott Tabán belenyúlt Lágymányosba, s a régi-új határok megállapításához a lakosság és az irodalom adatait használták fel. De például azok, akik azt hitték, hogy a Rózsadombon laknak, szintén meglepődhettek, amikor kiderült, hogy lakásuk valójában mondjuk Rézmálon, Csatárkán vagy Vérhalmon van, merthogy a Rózsadomb - azon túl, hogy maga is egy városrész a II. kerületben - valójában egy több városrészből álló nagyobb terület neve is.

15_rakospalota_vege_hernadi_eva.jpg
Egy 1941-ben készült kép Rákospalota lakott területének kezdetéről. Kilenc évvel később ugyanezen a ponton már nem Rákospalota, hanem a XV. kerület kezdődött (Hernádi Éva képe a Rákospalota Anno képei csoportból)

A feldolgozás során több, ma már elfeledett városrész nevét elhagyták, míg az azóta keletkezett és elterjedt megnevezéseket beemeltek a városrészjegyzékbe. Ekkor javasolták, hogy változzon a Martinovicshegy Kissvábhegyre, a Szabadsághegy Svábhegyre. Nem hozták vissza Szent István város (V.) Magdolnaváros (XIII.), Szent Imre város (XI.) és a Rákosváros (XIV.) neveket, de az Alsóbikarét (IX.), Felsőbikarét (XIII.) elnevezéseket is elhagyták, ahogy a Kőbánya-Óhegy (III.) Péterhegy (III.), Kőbánya (XII.) elnevezéseket sem állították helyre (ki gondolta volna például, hogy Budapesten három Kőbánya is létezett városrészként...?). De Adyliget 1945-ben született nevét meghagyták, nem erőltették a korábbi Tisza István-liget nevet. 1989 augusztusára fejeződött be a munka, amelyben részt vettek a Kartográfiai Vállalat, a BME és a honvédség szakemberei is. Az anyagot átadták a fővárosnak, ahol még kikérték a kerületek véleményét is, de bevonták a végső előkészítésbe a levéltárak, helyi múzeumok dolgozóit is.

Mészáros György 1989-ben írta cikkét, a városrészek megállapításáról is rendelkező tanácsi rendelet pedig 1990. január 31-én született, tehát az írás a végeredményről nem szólhatott, a kialakult városrészi felosztás azonban tükrözhette a három éves előkészítő munka végeredményét. Azóta többször nyúltak a városrészekhez, legutóbb például eltűnt Józsefváros, helyette kisebb negyedekre osztották a VIII. kerületet, de nincs már Pestszentlőrinc és Pestszentimre városrészünk sem - legalábbis a hivatalos listában. 2011-ben ugyanakkor újra megalkották - immár mesterségesen - a XI. Szentimreváros elnevezést.

11_szentimrevaros_terkep.jpg
Szentimreváros városrész határvonalai az Openstreetmap térképén. 1934-ben még az egész XI.kerület Szentimreváros  néven volt ismert, ma az Újbuda nevet használják és egy mesterségesen létrehozott városrész viseli ezt a nevet

A városrészek nevéről erről szóló jogszabály - ami csak egy fővárosi rendelet, tehát a városatyákon múlik miről szól - nem teszi lehetővé, hogy egy kerületnek neve is legyen, meg sorszáma is. Így aztán olyan közismert megnevezések "csúsznak ki" a városrészek közül, mint a Zugló, a már említett Józsefváros, vagy éppen Kőbánya, de az újonnan kiötlött, és egész frappáns elnevezések, mint a XVII. kerület Rákosmentéje, vagy a XI. kerületi Újbuda sem szerepel, mint városrész. A rendelet szövegét persze könnyű lenne módosítani, de ezt csak a fővárosi közgyűlés tudja megtenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://utcakterek.blog.hu/api/trackback/id/tr6112806990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pepin_nymburk 2017.09.10. 10:59:54

De jó, látom az egyik képen a mi utcatáblánkat :-)

Nick a banya 2017.09.10. 15:10:57

@pepin_nymburk: de nem azon van fordítva az N betű ?;)