Budapesti utcanévblog

Utcák, terek

Kitekintő: ilyenek a barcelonai utcanévtáblák

2017. december 07. - Rátonyi Gábor Tamás

Bár a barcelonaiak jellegzetesnek tartják a maguk utcanévtábláit, és tényleg vannak sajátosságok, azért bevallom, az egyszerű fehér márványtáblák legfeljebb a tartósságukkal nyűgöztek le.

Barcelona utcanévtáblái márványból, vagy - legalábbis szemre - valamilyen hasonló, tartós anyagból, vagyis kőből készültek. A rájuk írt néhol vésettnek, néhol inkább rányomtatottnak tűnt, de akárhogyis: kopott táblát alig láttunk. Az utca nevén kívül egyet kivéve más információt nem írnak a táblára: nincsenek feltüntetve a házszámtartományok, sem a kerület száma, sem a városrész neve. A barcelonaiak ellenben annyira büszkék a tábláikra, hogy még ajándéktárgyakat is készítenek a felhasználásukkal - bár arra a táblakészítők sem tudtak válaszolni, hogy miért és mióta ilyenek az utcanévtáblák...

utcasarok_felirattal.jpg
Tipikus barcelonai utcanévtáblák egy tér (plaça) és egy utca (carrer) sarkán

Tovább

Így kaptuk vissza városrészeinket a rendszerváltás után

Egy 1990-ben megjelent évkönyvet olvasgatva bukkantam Mészáros György írására, ami a városrésznevek rendszerváltás környéki újraalkotásáról szólt. Tulajdonképpen egy az egyben közölhetném az írást, mert olvasmányos és érdekes, azért választottam azonban az "elmesélést", mert a történetnek van eleje és "hátulja" is, azokat is hozzáírom. A szerzőről, Mészáros Györgyről azt kell tudni, hogy a főpolgármesteri hivatal dolgozójaként jól ismerte az utcaneveket és a névadási eljárást. Egyik szerkesztője, és fő adatforrása volt az utcanévlexikonnak, azonban sokkal kevesebbszer szólalt meg és publikált, mint a többi, ismertebb utcanévkutató. Mészáros 2012-ben hunyt el.

Budapest 1873-as megalakulásakor az alábbi városrészekből alkották a kerületeket: I.: Vár, Tabán, Krisztinaváros, II.: Víziváros, Halászváros, Országút, III.: Óbuda, Újlak, IV.: Belváros, V.: Lipótváros, Margitsziget, VI.: Terézváros, VII.: Terézváros, Rákosfalva VIII.: Józsefváros, IX.: Ferencváros, X.: Kőbánya. Túl sok magyarázatot nem akarok hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a Terézváros ismétlődésének az az oka, hogy az Erzsébetváros nevét majd csak 1888-ban ötlik ki és adják a VII. kerületnek. A városrészek Budapest lakott negyedeit jelentették, s jóval nagyobb területet fedtek le, mint manapság. Természetesen számos más földrajzi név élőnek volt tekinthető, zömük azonban lakatlan, vagy gyéren lakott terület volt, melyeket városrészként nem tartottak számon (pl.: Zugló).

06_terezvaros_hazak_panoramaterkep.jpg
Terézváros házai egy mai panorámatérképen - a név 1873-ban még a VI. és VII. kerületet is jelentette (a helyes rajzos térkép itt található)

Tovább

Mióta utca az utcza?

Az út és utca szavunk az etimológiai szótár szerint nem ugyanonnan származik, az előbbi finnugor, az utóbbi szláv eredetű jövevényszó. Az utcát ulca, úca, ucca formában is írták mielőtt utcza majd utca lett volna belőle. De addig még sok írásmód használatban volt, ezek egy része utcanévtáblákon is visszaköszön. Több mint száz éve, 1903 óta vannak kísérletek arra, hogy elhagyjuk az utczából a z-t, de az akadémia csak 1922-ben fogadta el, hogy az utca szó nem öt, hanem csak négy betűből áll.

Hőnyi Ede, az idén áprilisban elhunyt kartográfus-nyelvész 1993-ban írt egy vázlatos áttekintést a közterületnevek utótagjainak helyesírási változásáról. Ebben említi, hogy az első (1832-es) akadémiai szabályozás még sem az utca- sem a földrajzi nevek írását nem szabályozta. Ellenben 1879-ben már határozottan a "cz"-s változatot preferálta, sőt, egy azóta elfeledett apróság is kitűnt a szabályzatból: az elő- és utótag közé kötőjel került: József-utcza, Üllői-út, Fő-tér. Hőnyi nem említi, de a Czuczor Gergely - Fogarasi János által szerkesztett A magyar nyelv szótára mely 1862-1874 között jelent meg, még a hosszú ú-s változatot preferálta származékaival együtt: útcza, útczaseprő, útczarend stb., bár a rövid u-t is elfogadta.

05_sorhaz_utcza_fortepan_27778.jpg
A Váci utcza és Sörház utcza kereszteződése 1905-ben. Ugyan nehezen kivehető, de mindkét utcanévtáblán az "utcza" felirat szerepel (fotó: Schoch Frigyes / FORTEPAN)

Tovább

Pest városának török utáni utcanevei

A városfallal körülölelt Pest - vagyis a mai Belváros - utcaneveiből kevés maradt mára. De ez nem csak az átnevezgetések miatt történt így: ha ilyen távolságra merészkedünk az időben, akkor nem csak azt kell figyelni, hogy az utcák nevei hogy változtak, hanem azt is, hogy maguk az utcák, vagyis az épületekkel közrefogott közterületek milyen változáson mentek keresztül a város töröktől való visszavívása óta.

Pest városának utcaneveiről az első - máig fennmaradt - teljeskörű összeírások a település törököktől való visszafoglalása után születtek (kicsit bizonytalan évkörben, de 1688-ból már vannak adatok). Ezek valójában telekösszeírások (németül: Zaiger), valamint adóösszeírások voltak, és nem csak az utcaneveket, de az épületállomány jellemzőit és a korabeli tulajdonviszonyokat is megmutatták. Mivel minden összeírás német nyelvű volt, ezért az utcanevek is németül szerepeltek, amit aztán későbbi korokban magyarra fordítottak. Természetesen az itt élő magyar lakosság már akkor is a magyar neveket használta élőbeszédben, de ennek kevés írásos nyoma maradt, hiszen a hivatali nyelvezet a német volt.

Pest városának térképe 1758-ból
Pest városa 1758-as térképe Rómer Flóris könyvéből (forrás: TBM 122. kötet - kattints rá, és nagyobb lesz a kép)

Tovább

Új utcanevek: jön Zselic és a rómaiak

A június 14-i közgyűlésen tíz névtelen közterület elnevezéséről döntött a főváros. Ezek a III., XVI. és XVIII. kerületekben találhatók, ezen belül Mátyásföldön egy új utcanévbokor is született.

 

A III. kerületi Békásmegyeren az Óbor és a Mező utca között található kis utcácska a Gőtés köz nevet kapta. Az utcát a köznyelv Óbor köznek nevezte, ilyen utcanév azonban már van a közelben, ezért az egyébként a Gőtés-tó irányába haladó utcácska névadója maga a tavacska lett. A tó története is érdekes (ebben a pdf dokumentumban a 18. oldalon olvashattok róla), röviden: a tavacska inkább zsombékos-mocsaras környék volt, amit az 1970-es években részben feltöltöttek, részben ráépítettek egy üzemet, amely a Békásmegyeri lakótelep építésében vett részt. Tápláló forrásait részben elapasztották, mígnem helybeli biológiatanárok felfedezték értékeit és 1996-ban megkezdődött a rehabilitációja - ma a környék egyik kedvelt természeti kirándulóhelye lett. Érdekes, hogy nemcsak a tó, hanem annak névadó állata, a tarajos és a pettyes gőte is túlélt minden emberi beavatkozást, mígnem a tón keresztül az utca névadójává vált.

03_gotes_to_kirandulasok_com.jpg
A Gőtés-tavat tápláló patak és annak hídja (forrás:  / Kirándulások.com)

Tovább