Budapesti utcanévblog

Utcák, terek

Mióta utca az utcza?

2017. augusztus 05. - Rátonyi G. Tamás

Az út és utca szavunk az etimológiai szótár szerint nem ugyanonnan származik, az előbbi finnugor, az utóbbi szláv eredetű jövevényszó. Az utcát ulca, úca, ucca formában is írták, mielőtt utcza majd utca lett volna belőle. De addig még sok írásmód használatban volt, ezek egy része utcanévtáblákon is visszaköszön. Több mint száz éve, 1903 óta vannak kísérletek arra, hogy elhagyjuk az utczából a z-t, de az akadémia csak 1922-ben fogadta el, hogy az utca szó nem ötből, hanem csak négy betűből áll.

Hőnyi Ede, az idén áprilisban elhunyt kartográfus-nyelvész 1993-ban írt egy vázlatos áttekintést a közterületnevek utótagjainak helyesírási változásáról. Ebben említi, hogy az első (1832-es) akadémiai szabályozás még sem az utca- sem a földrajzi nevek írását nem szabályozta. Ellenben 1879-ben már határozottan a "cz"-s változatot preferálta, sőt, egy azóta elfeledett apróság is kitűnt a szabályzatból: az elő- és utótag közé kötőjel került: József-utcza, Üllői-út, Fő-tér. Hőnyi nem említi, de a Czuczor Gergely - Fogarasi János által szerkesztett A magyar nyelv szótára mely 1862-1874 között jelent meg, még a hosszú ú-s változatot preferálta származékaival együtt: útcza, útczaseprő, útczarend stb., bár a rövid u-t is elfogadta.

05_sorhaz_utcza_fortepan_27778.jpg
A Váci utcza és Sörház utcza kereszteződése 1905-ben. Ugyan nehezen kivehető, de mindkét utcanévtáblán az "utcza" felirat szerepel (fotó: Schoch Frigyes / FORTEPAN)

 Azt, hogy az utcanevek előtagját nagybetűvel írjuk, csak 1901 óta szabály. Helytörténeti kutakodásaim során magam is számtalanszor belefutottam a közszavas utcanevek kisbetűs írásmódjába, mint például: Fő utca: főutca, Piac tér: piactér, vagy piac tér. Az utca szó első cz nélküli leírása, mi több: javaslata Simonyi Zsigmond nyelvtudós nevéhez köthető, és 1903-ban született. Ezt az akkori akadémiai szabályozással szembemenő vircsaftot kiegészítette azzal, hogy a kettős személyneves változatoknál a kötőjelet is elhagyatta. Egyes utcanevek tehát simonyis írásmóddal már 1903-ban is úgy néztek ki, mint ma: Deák Ferenc tér, Arany János utca. Tíz évvel később egy bizonyos Horváth Endre által jegyzett, Kispesten megjelent helyesírási szabálykönyv és szótár is a c-s írásmódot preferálja, és bizonyos esetekben a kötőjelet is elhagyja (Fereciek tere, József-utca).

Az akadémiai helyesírás csak 1922-ben érte utol az úttörő nyelvtudósokat: ekkor hagyták el a z-t az utczából, bár a kötőjelet egészen 1950-ig fenntartották. 1927-ben a térképészek és földrajzosok még tekertek egyet a szabályokon, dr. Takács József javaslatára ha az előtag főnév volt, akkor egybeírták (Retekutca), ha tulajdonnév, akkor kötőjelezték (Mohács-utca), ha melléknév volt, akkor külön írták (Váci utca). A korrektorok és nyomdászok számára kiadott 1929-es itiner két c-vel íratta az uccát, de legalább a kötőjelet elhagyatta.

20_kassa_utca.jpg
Eredeti utcanévtábla a pesterzsébeti Kassa utcában. Az elnevezés a lexikon szerint 1925-ös,  az írásmód (a két c-s ucca) is a huszas évek sajátossága (fotó: Wentzky Laca)

A Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályzata 1950-től a kötőjelet elhagyta a birtokos szerkezetű közterületnevekből: Hősök tere, Mártírok útja, 1954-től pedig végképp törölte a kötőjelezést. Ez a mai napig érvényben van, 1984-ben még finomítottak néhány szabályon. Azóta pedig azt az egyébként megszokott formát is szentesítették, hogy az amúgy kötőjellel írt földrajzi nevek (Ferenc-hegy, Csörsz-árok) ha utcanévként szerepelnek, akkor a kötőjel kiesik: Ferenchegyi út, Csörszárok utca. Ez utóbbi szabály csak a 2015-ben megjelent 12. helyesírási szabálygyűjteménybe került bele, de a gyakorlatban akkor már évek óta így használták.

Ajánlott cikkek:

 

A bejegyzés trackback címe:

http://utcakterek.blog.hu/api/trackback/id/tr10012721560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Segna 2017.08.07. 20:30:14

Napok óta nehezen alszom el, de ezen a cikken majdnem sikerült! ;-) "kimerítően" alapos volt, gratulálok!
Két dolog nem volt világos benne (azon kívül, h vajjon mi motiválhatta a 20' ékben a nyelvészeket, a térképészek szivatásán kívül, a háromféle írás móddal)
1. Miből gondolják, hogy nem egy tőről fakad az út és az utca szavunk
2. Ha az út finnugor, ami logikus, hiszen alapszókincs, akkor az utca hogy lehet szláv? Milyen urbanizált szláv területen áthaladva szedtük fel tőlük? Talán Kijevben a városok anyjában? Ja arra nem járunk. Mellesleg azokat is varégok alapították jórészt, és nem hinném, h a helyi lakosok iránti tapintatból szlávul nevezték volna meg, a településeik részeit.
Városokkal mi leginkább errefelé találkoztunk, de errefelé csak a németek meg a bizánciak építettek városokat, esetleg az import egyházfiaktól hallhattunk ilyesmikről latinul. Tehát ez a szláv etimológia, főleg, h van egy finnugor alapszó, megfeleltethető jelentéssel, erőst sántít.
Minden tiszteletem a szlávoké egyébiránt. ;-)

Rátonyi G. Tamás · http://utcakterek.blog.hu/ 2017.08.08. 08:01:49

@Segna: Hát, ahhoz képest, hogy mennyire untad, elég alaposan átolvastad :) Két etimológiai szótárt is megnéztem (bár szerintem az egyik forrása a másik lehetett), és elég logikus, amit írnak: az "út" szó első írásos előfordulása a tihanyi apátság híres alapítólevele 1055-ből: "feheruuaru rea meneh hodu utu rea" - itt "utu" formában. Feltételezik, hogy ugor, esetleg uráli korból származó örökség.
Az utca későbbi szó, 1337 az első írott előfordulása "wlcha" formában (kb.: ulca). Ehhez a szláv ulica áll a legközelebb, de egy népetimológiai tekerés is bekövetkezett, ti. az út kicsinyítőképzős formájaként gondolva lett utca.

De az én gondolatmenetem is azt sugallja, hogy különböző eredetűek, ha a szavak mai jelentéséből indulunk ki: a vándorlás korában inkább utakkal (települések közti utakkal, vagy városok, tájegységek, országok felé vezető útként számontartott utakkal) találkoztak eleink. Utca településen belüli közterület, ahhoz, hogy ezzel találkozzanak, a hétköznapi szóhasználatba bekerüljön a kifejezés, előbb le kellett telepedni, ki kellett, hogy alakuljon maga a település. Tehát lehet az új népvándorláskori (akár finnugor) is, az utca pedig honfoglalás utáni - itt már akár a véletlen is rásegíthetett, hogy pont a szláv megnevezést fogadtuk be, és nem mondjuk a németet. De ez már csak az én okoskodásom.

Segna 2017.08.08. 14:43:54

@Rátonyi Gábor Tamás: " az út ugor, esetleg uráli korból származó örökség.
Az utca későbbi szó, 1337 az első írott előfordulása "wlcha" formában (kb.: ulca)."
továbbra sem érzem, hogy ez az érvelés alá tudná támasztani azt, hogy nem egy tőről fakad a két elnevezés.
Az első írásos említés max arra utalhat, hogy ez a régebbi szó, de tekintve az írásos emlékek erőst szórványos voltát ezekből az időkből, simán belefér, hogy egyszerűen elveszett az utca korábbi említése.
Az "wlcha" forma, a nyomdai jelek ingadozása miatt, csak hozzávetőlegesen ulca ejtésű, de a hangzás, és az eredet között nem egyenes az arányosság. Lásd a Haus és a ház hasonló hangalak, mégsem német eredetű.
Tehát továbbra sem vagyok meggyőzve, hogy eltérő a két szó eredete, lévén egy szócsaládból valók, így a logika erőst ellentmond.
Ha az utca szavunk mindenképpen letelepedés után (legyen) akkor főleg nem életszerű a szláv eredet, mert milyen szláv városok is voltak itt körülöttünk mintának a kora Árpád-korban? Max Brüno vagy Prága, de szorosabb volt a kapcsolat Wien-nel Graz-zal, Bizánccal, de még Milano-val vagy Rómával. (mellesleg Prága és Brno polgársága is németül beszélt. Kijevet meg már kiveséztük.
"akár a véletlen is rásegíthetett, hogy pont a szláv megnevezést fogadtuk be, és nem mondjuk a németet." vagy akár a politikai hisztériával mindig is érintette őstörténet és nyelvészet-kutatás lehet benne a ludas. ;-) Egy jó nyelvész, olyan eredetet tud bizonyítani, amilyet akar.

LvT · http://onomastikion.blog.hu/ 2017.08.09. 21:24:15

@Segna: >> továbbra sem érzem, hogy ez az érvelés alá tudná támasztani azt, hogy nem egy tőről fakad a két elnevezés. <<

Márpedig az <út> szóban sosem jelenik (jelent) meg /l/ hang, az /ucca/ szóban pedig a XVIII. sz.-ig nem találhatni /t/-t. Az szláv <ulica> alakból ellenben jól magyarázható a korai magyar <ulca> forma a szláv <palica> → magyar <pálca> ~ nyelvjárási <páca> mintájára. A szláv szó minden szláv nyelvben megvan, még a magyarral aligha érintkező kasubban is. A románba <uliţă>-ként, az albánba <ulicë>-ként került be a szláv alakokkal egyezően. A szláv nyelvekben az <-ica> gyakori képző, a magyarban pedig az ilyen funkciójú <-ca> ismeretlen. S í. t.

>> milyen szláv városok is voltak itt körülöttünk mintának a kora Árpád-korban <<

Nem a városokra kell gondolni, hanem a falvakra. Az Őrségben Őriszentpéter-Szalafő térségében jelenkorig nem voltak a falvakban utcák, mivel a falvak nem eszerint tagolódtak, hanem <szer>-ekből álltak. Fent említettem, hogy a románba és az albánba is átkerült a szláv szó, jóllehet a ’város’ értelmű szó a románban magyar (oraş),az albánban pedig latin (qytet) eredetű.
Az /ulca/ ~ /úca/ ~ /ucca/ szó a Duna-medencében szokásos településszerkezet átvételekor került át a magyarba. Az építészeti elrendezésnek egyébként számos más szava is szláv eredetű a magyarban, mint az udvar, a pitvar, a szoba, a konyha, a pince, az ablak stb.

>> tekintve az írásos emlékek erőst szórványos voltát ezekből az időkből, simán belefér, hogy egyszerűen elveszett az utca korábbi említése. […] Egy jó nyelvész, olyan eredetet tud bizonyítani, amilyet akar. <<

Jelzem, hogy a fenti első mondatodban éppen te követsz el olyat, amit utóbb a nyelvészeknek rósz fel. Valójában a nyelvész olyan eredetet bizonyít, amilyet akar, hanem olyat, amilyet tud, mert őt korlátozza a szakma érvelési rendszere. Ha gyakori fogalomról van szó, illetve nem csekély elterjedésű nyelvjárási elemről, akkor igenis forrásokban adatolnia kell a nyelvésznek az elképzelését, különben a többi nyelvész ebbe jogosan és sikeresen fog belekötni. Márpedig a földrajzi jelölők a korai forrásokban is igen gyakoriak, mivel a birtokleírásokban lényeges szerepük volt: nem véletlen, hogy az <út> szó a legelső nyelvemlékben szerepel. Tehát nem fér bele, hogy az /ucca/ sokkal korábbi említése elveszett volna.