Prágában járva igazán szép piros utcanévtáblákat találtunk, de a város (és Csehország) sajátossága nem ebben rejlik, hanem a házszámozásban. Egyszerűen imádják a számokat, minden háznak van belőle legalább kettő, de néhol három, sőt, akár négy is. Ráadásul használják is ezeket például a címzésben, de már az is elég, ha kiírják a házfalra mindahányat.
Prága (és még egy jópár cseh város) utcanévtáblái pirosak, domborúak, szép, cizellált, kék hátterű keretük van. Feltűnők, jól olvashatók, de az utcaszakasz házszámait nem mutatják - mondjuk ez utóbbi nem is csoda, nemsokára ki is derül miért. Rövid prágai tartózkodásunk ideje alatt nem találtunk eltérő típusú utcanévtáblát, tehát mondhatjuk, hogy városszerte egységes a jelölés. Még van egy kijelölt vállalkozásuk is, amelyik a lakosságot ellátja utcanév- és mindenféle számtáblákkal. Az egységesség azért is érdekes, mert csak 1960 óta kötelező használni az ilyen típusú táblákat Prágában. Nálunk Budapesten például 1950 óta legkevesebb négyféle táblatípust használtak hivatalosan, de eltűrték az egyedi táblákat is, tehát egységes jelölésről szó sincs (a budapesti utcanévtáblák sokaságáról szóló írás első részét itt találod, a második rész még a fejemben formálódik).
A Malostranské Náměstí (Kisoldal tér - ha már muszáj lefordítani) utcanévtáblája. A Kisoldal egyébként egy városrész neve is
Utcanévtábla mindenhol volt ahol jártunk, sőt, még a Čertovka nevű csatornát is megjelölték ilyen táblával - biztos ami biztos. Az utcanevek sajátosan alakulnak, a cseh (szláv) nyelvtanból adódóan a rag a szótőnél előbbre kerül, így a betűrendbe rendezés során a -hoz -hez, -on -en -ön, -ban -ben stb. helyhatározós szavakban a rag dönti el a betűrendben elfoglalt helyet, így pl. az U Kasáren, vagyis az Utca a kaszárnyához az "u" betűnél keresendő, nem a "k"-nál, a Na cípu és a V cípu sem egymás után következik, pedig a cípu a lényeg (cíp = csücsök, cípu = sarok, csúcs a szótárak szerint). Szóval betűrendes utcakeresésnél pontosan kell tudni az utca nevét, persze mindez a netes és mobilapplikációs segédletek korában már nem akkora kihívás.
A Čertovka csatorna (Ördögcsatorna/csatornácska, vagy Ördögárok) utcanévtáblája egy idegenforgalmi kikötési pont támfalán
De a csehek/prágaiak számozási mániája szinte lenyűgöző. Nem akarom kigúnyolni őket, sem szándékosan zavarossá tenni a magyarázatot, de nem egyszerű a helyzet. Vannak a hagyományos házszámok, jellemzően az utca bal oldalán a páratlan, jobb oldalán a páros jelzésekkel (nálunk Budapesten ez pont fordítva van). Ezeknek a történelmi neve indikatív szám (orientační číslo), magyarul: nem kötelező, javasolt szám, de "természetesen" kötelező használni (csehül egyébként a házszám označování domů). Van viszont a többféleképpen nevezett félig-meddig a helyrajzi számnak megfelelő numerikus azonosító, amit a csehek číslo popisnénak mondanak, Mária Terézia óta használják, s a német eredet iránti hagyománytiszteletből konskripciós (összeírási) számnak (konskriptionsnummer) is nevezik, ha nagyon tudományoskodni akarnak. A szisztéma hasonló volt a Budán és Pesten a középkorban alkalmazott jelzésekhez, a "numerókhoz".
Balra a Seminářská 175/2 városképi jelentőségű, 1770-ben született konskripciós száma felfestve a kapu fölé 2007 körül Anton Tatner fotóján, jobbra pedig a 2017-es látogatásunkkor talált állapot. A cizellált számot lefestették, hogy ne zavarja a hotel feliratot. Azért a felfestés nem hiszem, hogy olyan régi lett volna, inkább a mi budavári régi házszámunk történetével lehetett rokon.
Ezt a kétféle számot egyszerre használják. Ahol mi laktunk, az a Hornoměcholupská 528/1 volt. Ebből az 528 a konskripciós szám, az 1 pedig a házszám. Tehát minden épülethez két szám tartozik, melyből a konskripciós szám össze-vissza ugrál, a házszám normálisan emelkedik. Az ugrálás magyarázata, hogy a számokat annak idején az építés sorrendjében adták ki, így ha két régebbi ház közé egy újabbat húztak fel, akkor annak a száma jelentősen eltért a szomszédaiétól. Velünk szemben volt például a Hornoměcholupská 14, 16 és 18, amiket így jelöltek: 342/14, 196/16, 195/18. A konskripciós szám mindenhol precízen fel volt tüntetve, néhol többször is, például a régi XVIII. századi írásmóddal és a maival. A házszámoknak egyébként kék tábla dukál, a másiknak piros. Bonyolítja a helyzetet, hogy például a nem lakott épületeknek (például a templomoknak) nincs konskripciós számuk, de a prágaiak egészen hosszan részletezik, hogy milyen típusú épületnek milyen számot kell (lehet) adni.
Prágai szállásunk falán olvasható a különös címzés feloldása: a Hornoměcholupská 528/1-ből az 528 amolyan helyrajzi szám-féle, az 1 pedig a házszám.
És még nincs vége! Van még zöld (vagy sárga) alapon fekete számuk, ami már tényleg valami helyrajzi szám-féle lehet, mert kevés helyen láttuk (kataszteri számnak hívják amúgy). Régen pedig a városrészeket római számmal jelölték, így előfordult, hogy a megnevezés helyett csak ezt biggyesztették a mindenféle más számaik elé/mögé, így lett például egy egyszerű házszámból 48/I 5. Ez szerencsére már kikopóban van, lehet, hogy már ők is túlzásnak tartották, noha kétségtelen előnye, hogy sok minden kiolvasható belőle (bár ezeknek az információknak az egy része teljesen szükségtelen ahhoz, hogy megtaláljuk az épületet).
Szállásunk utcanévtáblája - mint a fenti bekezdésből kiderül, Hostivař a 15. adminisztratív körzetbe tartozott, ennek ellenére kiválóan megtalálják a prágaiak a 10.-ben is.
Prága közigazgatási beosztása egyébként érdekesebben alakult mint Budapesté: maga a városi közigazgatás 1784-ben lett egységes, majd a település 1850-től cirka tízévente kiegészült egy-egy városrésszel. Nagy-Prága 1922-ben jött létre, de még az 1960-as, '70-es években is többször bővítették területét elővárosok bekebelezésével. Az egésznek azért van jelentősége, mert míg egyes városrészeknek csak nevük volt, más városrészeket számmal is jelöltek (mi mással), majd 1990-ben az egészet újraszervezték, és adminisztratív körzetekre és városrészekre osztották. Már ez sem egyszerű, de az utcanévtáblákra a körzeteket ki is írják, azonban lehetnek ugyanolyan jelölésű városrészek is. A mi szállásunk a Hostivař városrészben volt, ami Prága régi 15. kerületének nagyobb részét alkotta, de jelenleg a 10. kerületbe tagozódik, ezért - noha a Prága 15 jelzés is fennmaradt - az utcanévtáblákon a Praha 10 felirat szerepel.
Egy hangulatos régi jelölés a kapu fölött: a Čís. a číslo (szám) rövidítése. A sorszámot Mária Terézia idejében adták ki, a ház persze újabb építésű, csak megörökölte a 400-at. Jól látható, hogy a cirka két és fél évszázados számot modern táblácskán is kitették. A házszám amúgy 37.
Ami a legjobb az egészben, hogy mindent iszonyú precízen leírnak, elvárják a háztulajdonosoktól, hogy betartsák, (láthatóan be is tartják a jelölési kötelezettséget), csak arra nem jöttem rá, hogy mindennek mi a célja? Egy kerület-utcanév-házszám kombóval bármi megtalálható lenne, ezt bonyolítják túl az egyéb jelzésekkel. A történeti hűség persze szuper dolog, de a mára alkalmazni kicsit szokatlan. Mindegy is: a prágaiak láthatóan jól elvannak vele.
