2010-ben a közgyűlés új nevet adott a pesti és a budai alsó rakpartoknak. Ennek az volt a szépséghibája, hogy 2000-ben már egyszer adtak nevet az útszakasznak, és tíz éven belül nem lehet új elnevezést megváltoztatni, de azt az akadályt egy rendeletmódosítással leküzdötték. Az új elnevezések azokról a személyekről történtek, akik a II. világháború idején embermentő tevékenységet végeztek.

2000-ben hivatalossá vált egy olyan elnevezés, amit a városlakók akkor már évtizedek óta használtak. Az előterjesztés precíz megfogalmazása szerint "a Duna partján a Mozaik utcától a Műegyetem rakpartig futó közlekedési útvonalat Budai alsó rakpartnak", és "a Duna partján a Dráva utcától a Petőfi térig a Duna partján futó közlekedési útvonalat Pesti alsó rakpartnak" nevezte el a közgyűlés. Vgayis az alsó rakpartok ekkortól váltak hivatalos elnevezéssé, ám különös módon a Szabadság híd és a Közraktár utca közti alsórakparti szakasz ekkor névtelen maradt.

A volt Óbudai rakpart 2000-től Budai alsó rakpart, 2010-től Schlachta Margit rakpart névre hallgat (fotó: Berki Tamás / Panoramio)

Érdekesség, hogy a két, mindenki által ismert, ám 2000-ig hivatalosan nem létező rakparti elnevezéssel megszüntettek egy alig ismert, ám hivatalos elnevezést is: a III. kerületi Szentlélek tér és Mozaik utca közti Duna menti útszakaszt 2000-ig Óbudai rakpartnak hívták, ám ez egyszerűen beleolvadt a Budai alsó rakpartba (bár sok térkép - köztük a Google Maps is - mindmáig mutatja melyik volt).

2005-ben a Carl Lutz Alapítvány javasolta, hogy az 1944-es a nyilas terror üldözötteit mentők nevét örökítsék meg a rakpartok átnevezésével. A javaslatot támogatták a közgyűlés tagjai, többször is elmondták, hogy politikai konszenzus alakult ki, azonban egy korábbi tanácsi rendelet előírta, hogy az új elnevezéseket tíz évig nem lehet megváltoztatni. Mivel az alsó rakparti nevek tíz éven belül születtek, ezért azokat újrakeresztelni nem lehetett. A tízéves moratórium lejártát követően az látszott akadálynak, hogy 2010-ben választások zajlottak, és azt megelőzően nem lehetett utcanevet változtatni. Annak érdekében, hogy a rakpartok mégis megkaphassák a javasolt neveket, módosították a moratóriumos rendeletet.

A Jane Haining rakpart utcanévtáblája (forrás: BBC)

Már zajlott az elnevezésekhez szükséges rendeletmódosítási munka, amikor beérkezett még két javaslat: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) gróf Esterházy János, a Magyarországi Eszperantó Szövetség Valdemar és Nina Langlet nevének megörökítését javasolta (Valdemar Langletnek akkor már évek óta volt utcája Újpesten, Esterházy Jánosról pedig 2011-ben neveztek el egy teret szintén Újpesten). 2015-ben a lengyel nagykövet pedig javasolta, hogy Henryk Sławikról is legyen elnevezve rakpartszakasz.

Összeállítottam egy tesztet, amiben négy topográfiai és négy életrajzi kérdés szerepel. Kíváncsi vagyok, hogy hét évvel az elnevezés után mennyire ágyazódtak be a köztudatba az új rakpart nevek. Mivel sajnos nem látok pontos eredményt, megköszönném, ha hozzászólásban, vagy a blog Facebook oldalán e bejegyzéshez kapcsolódva beírnátok hány jó választ sikerült adni a nyolcból (pl: 8/8 vagy 8/4). A teszt alatt olvashatsz a rakpartok névadóiról.

A lenti összesítésben a rakpartok névadóit sorolom fel olyan sorrendben, ahogy a budai és pesti alsórakpart szakaszai el vannak nevezve róluk. Az életrajzi mondatok csak a világháború alatti tevékenységük zanzásított összesítői, részletesebb adatokat a nevüknél belinkelt oldalakon olvashattok.

A budai alsórakpart-szakaszok:

Gróf Esterházy János rakpart: III. Mozaik utcától az Árpád hídig.
Esterházy János (1901-1957) a trianoni békeszerződés miatt Csehszlovákiába került galántai nemes, aki Kassa képviselőjeként került előbb a csehszlovák, majd a szlovák parlamentbe. Revizionista politikus volt, aki 1942-ben nem szavazta meg a szlovákiai zsidók kitelepítéséről szóló törvényt, 1944-ben pedig zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek szökését segítette.

Slachta Margit rakpart: II., III. Árpád hídtól a Margit hídig
Slachta Margit (1884-1974) tanítói végzettséggel keresztényszocialista, feminista aktivistából, keresztény lapszerkesztőből az első magyar női országgyűlési képviselő lett. A zsidótörvények hatásainak enyhítésére próbált politikai és egyházi vonalon közbenjárni, a vészkorszakban rendházában zsidókat bújtatott.

Angelo Rotta rakpart: I., II. Margit hídtól a Batthyány térig
Angelo Rotta (1872-1965) olasz pap, aki 1930 óta képviselte a pápai államot Magyarországon. Előbb a lengyel menekültek megsegítésén dolgozott, majd a nyilas állammal szemben próbált fellépni a zsidóüldözések ellen. Több mint tízezer vatikáni menlevelet osztott ki, és kétszáz üldözöttet bújtatott saját házában.

Sztehlo Gábor rakpart: I. Batthyány tértől a Lánchídig
Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész, 1944-től zsidó gyermekek szervezett mentését végezte. Diakonissza nővérek segítségével több otthont hozott létre Budapesten, ahol gyermekek és gondozóik védelmét is biztosította. A világháború után Gaudipolis néven hozott létre otthont, ahova az árván maradt fiúk alkottak saját önkormányzatú "gyermekországot".

Friedrich Born rakpart: I. Lánchídtól az Erzsébet hídig
Friedrich Born (1903-1963) 1944-től képviselte a Nemzetközi Vöröskereszt svájci központját Budapesten, zsidómentő tevékenysége során több lakóházat helyez vöröskeresztes védelem alá, cionista ellenállókkal működik együtt. Rendszeres tájékoztatta svájci sajtót - és ezáltal a nemzetközi közvéleményt - a Magyarországon történtekről.

Raoul Wallenberg rakpart: I., XI. az Erzsébet hídtól a Szabadság hídig
Raoul Wallenberg (1912-1947?) a svéd nagykövetség munkatársaként kifejezetten az üldözöttek megsegítésére érkezett Magyarországra. A többi embermentővel szorosan együttműködve tízezernél is több svéd mentőútlevelet adott ki és svéd védett házakat hozott létre. Magyarországon kísérte sz elhurcoltakat és dokumentálta hányattatásuk sorsát. A szovjetek hurcolták el mint kémet, halálának időpontja csak valószínűsíthető.

Nina és Valdemar Langlet rakpart: XI. a Szabadság hídtól a Petőfi hídig
Nina Langlet (1896-1988) és Valdemar Georg Langlet (1872-1960) svéd író házaspár 1932-ben költöztek Budapestre, a nagykövetség kulturális attaséjaként és a Svéd Vöröskereszt képviselőiként több mint 20 ezer üldözött megmentésében működtek közre. Oltalomleveleket adtak ki, részt vettek az ún. Auschwitz-jegyzőkönyv lefordításában és külföldre juttatásában.

Henryk Sławik rakpart: XI. a Petőfi hídtól a Rákóczi hídig
Henryk Sławik (1894-1944) lengyel menekültként érkezett Magyarországra, ahol id. Antall József munkatársaként segítette honfitársait. Elsősorban lengyel zsidóknak adott ki hamis útleveleket, illetve hamisított származásigazolásokat. A német megszálláskor letartóztatták és koncentrációs táborba hurcolták.

A pesti alsórakpart-szakaszok:

Carl Lutz rakpart: XIII. a Dráva utcától a Margit hídig
Carl Lutz (1895-1975) svájci diplomata védlevelek (Schutzpass) és ún. kollektív útlevelek kiadásával mentette az üldözötteket, cionistákkal együttműködve alakította ki a híres Vadász utcai "üvegházat", ahol kétezer ember zsúfolódott össze. Közbenjárására alakult ki a védett házakból a nemzetközi gettó.

id. Antall József rakpart: V. Margit hídtól Lánchídig
id. Antall József (1896-1974) politikus, menekültügyi kormánybiztos. 1939-től a Magyarországra menekült lengyelekről való gondoskodást szervezte, közülük ötezer  zsidó életének megmentésében is részes volt.

Jane Haining rakpart: V. Lánchídtól az Erzsébet hídig
Jane Haining (1897-1944) skót misszionáriusként az Episzkopális Egyház  budapesti leányintézetének az igazgatónője volt. Az intézetben zsidó lányokat fogadott be, ami miatt feljelentették és elhurcolták, majd Auschwitzba deportálták.

Salkaházi Sára rakpart: V., IX. Erzsébet hídtól a Közraktár utcáig
Salkaházi Sára (1899-1944) a Szociális Testvérek Társasága nővére, apáca, a rend épületeiben bújtatott zsidókat, emiatt nyilasok elhurcolták és a Duna partjáról a vízbe lőtték. 2006-ban boldoggá avatták.